Brunner Attila - Perczel Olivér (szerk.): A Liget egykor (Budapest, 2021)
Mautner Zoltán: Szórakoztatás és ismeretterjesztés a székesfővárosi Állat- és Növénykertben 1912-1950
Szórakoztatás és ismeretterjesztés a Székesfővárosi Állat- és Növénykertben 1912—1950 A „száműzött” mesélő a Margitszigeten folytatta tevékenységét, az állatkertben pedig néhány évvel később megszüntették a rendszeres délutáni előadásokat.61 A későbbiekben a gyermekek már csak a jelentősebb ünnepeken, évfordulókon, valamint az évente rendszeresen tartott országos gyermekhéten hódolhattak egyik legkedvesebb állatkerti szórakozásuknak. Amikor Budapest sportéletére gondolunk, az állatkert nem jut eszünkbe mint lehetséges helyszín. Azonban 1945 előtt ez korántsem volt így, ugyanis a városligeti kertben számos könnyed sportolási lehetőség adódott. A Székesfővárosi Állat- és Növénykert nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az intézmény szezonális jellegét áthidalja, és ennek eszközét a téli sportokban látta meg. A városligeti intézményben 1912 előtt is volt időnként korcsolyázási lehetőség, de a főváros eltökélt volt, hogy a havas sportok igazi hagyománnyá és jelentős vonzerővé váljanak. Számításuk bevált, ugyanis az Állatkert a holtszezonnak számító téli időszakban aktív élettel telt meg, napi akár több ezer embert megmozgatva, sőt jelentős nyereséget is termelt. Eredetileg a Nagyszikla barlangjában szerettek volna műjégpályát létesíteni, de végül a főváros a szabadtéri megoldás mellett döntött.62 Az első téli szezonban az állatkerti Nagy-tó befagyott vízfelülete és a kert ellenkező végében, a nyári sportpálya területén öntözéses módszerrel kialakított jégpálya várta a korcsolyázni vágyókat. A komolyabb sportolókra is gondolva elkerítettek külön részt a hokizók és a műkorcsolyázók részére.63 Budapest forgalmasabb csomópontjaiban az igazgatóság útmutató táblákat helyeztetett el, hogy könnyebb legyen odatalálni az állatkerti korcsolyapályához,64 valamint 1000 példányban, zsebre szabott méretben kinyomtatta saját jégpályaszabályzatát. A jégpálya használata kezdetben ingyenes volt, csak a napi belépőt kellett kifizetni, illetve az éves bérletet kellett felmutatni, amelyet már december elejétől ki lehetett váltani. Térítés ellenében lehetett használni a ruhatárat, a melegedőt, a korcsolyatartó rekeszeket, sőt oktatók, valamint korcsolyafelkötő alkalmazottak is rendelkezésre álltak a pálya melletti kiszolgálóhelyiségekben.65 Az állatkerti korcsolyázás olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy a következő téü évadra a nyáron gyermekjátszótérként működő területtel ki kellett bővíteni a jégpályát, külön részt kaptak a gyermek, valamint a kezdő korcsolyázók.66 A megfelelő hangulatról katonazenével gondoskodott az intézmény vezetősége.67 61 Színház. Újság, 9 (1933. június 11.) 131. sz. 17. p. 62 Fővárosi Közlöny, 23 (1912. március 1.) 18. sz. 773. p. 63 A téli sportok az állatkertben. Herkules, 29 (1912. december 31.) 19—20. sz. 159—160. p; A Nagy-tó befagyása előtt a halakat kihalászták, és télire medencékben helyezték el. Halászat az állatkertben. Pesti Hírlap, 34 (1912. november 10.) 267. sz. 7. p; A bonyolult eljárás miatt a Nagy-tavon nem minden évben volt lehetőség korcsolyázásra. Téli sportokat hirdető képes levelezőlap az állatkerti Nagysziklával. BFLIV. 1407.b. XVI. 608/1922 (XVI. 35920/1924) 64 BFL IV.1407.b. XVI. 978/1914 (XVI. 136813/1914). 65 A rekeszekben elhelyezett és tartósan megőrzött korcsolyákat az igazgatóság megtisztítatta és tűzkár ellen is biztosította. BFL IV.1407.b. XVI. 1574/1912 (XVI.148144/1912). 66 BFL IV.1407.b. XVI. 541/1913 (BSZÁNK: 127/1913). 67 BFL IV.1407.b. XVI. 777/1913 (XVI. 130822/1913); Perczel 2015. 129. p. 139
