Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Bevezetés
Bevezetés A 19. század második felében és a 19-20. század fordulóján kialakított városi zöldfelületek - különösen a közparkok - több szempontból is igen jelentős alkotások. Mindmáig meghatározó elemei a városok szerkezetének és arculatának, létrejöttüket pedig a társadalmi egyenlőség példaértékű eszméje hatotta át. A kertművészet története során a városi közparkok voltak az első alkotások, amelyeket azzal a céllal hoztak létre, hogy mindenki számára, állandóan és ingyenesen elérhetők legyenek. A városlakók fizikai és pszichikai egészségének megőrzése céljából létesült parkok ezáltal a társadalmi osztályok kiegyenlítődésének eszményét is megjelenítették. Szociális szerepükön kívül jelentős oktatási funkciót is szántak nekik: az ott elhelyezett emlékműveken, művészeti alkotásokon, valamint ismertető táblákon keresztül a megrendelők és a tervezők a látogatók történelmi, művészeti és botanikai tudását is bővíteni kívánták. A közparkok kialakításában a városi zöldfelületek tervezésének stílusváltozásai mellett a városépítészettel, építészettel, városi zöldfelületekkel foglalkozó szakembereknek a 19. század új társadalmi problémáira adott válaszai is jól nyomon követhetők. Annak ellenére, hogy a közpark kifejezés mindenki számára ismert, fontos meghatározni, hogy ennek a könyvnek szerzője mit ért közparkon, milyen alkotásokat fog vizsgálni. Történeti szempontból a közparkként számon tartott zöldfelületek legfőbb közös jellemzője, hogy legalább részben szabadon elérhetők voltak a nagyközönség számára.1 A legkorábbi közparkként emlegetett zöldterületek a tágabb közönség előtt megnyitott királyi kertek (vagyis lényegében magánkertek) voltak. Ezek látogathatóságát azonban időben vagy térben korlátozták, ezért sokszor a társadalomnak csak egy szűkebb csoportja használhatta őket. Ugyanakkor ezeknek a parkoknak megnyitása, s a szándék, hogy mindenki számára elérhetővé tegyék őket, elindította a társadalmi vitát a városi zöldfelületek témájáról. Kezdetben a közparkok a testmozgást, a városlakók természeti környezetbe jutását, erkölcsi és művészeti nevelésüket, valamint a társadalmi csoportok közeledését kívánták elősegíteni, a 19. század folyamán azonban feladatkörük egyre bővült, és a korábbi nevelési aspirációk mellett kialakítóik a botanikai és dendrológiai oktatást is célul tűzték ki. Szolgáltatásaik köre is tágult, a kávéházak és zenepavilonok mellett a nyílt gyepes területekből kialakultak a különféle sportokra alkalmas sportpályák, és a parkokban megjelentek a gyermekjátszóhelyek is. A nyilvános zöldfelületek, közparkok, közkertek több esetben magánszemélyek megrendelésére készültek, akkor is, ha egyébként kifejezetten közösségi célra létesítették őket. A 19. században az uralkodók által népüknek vagy gazdag polgárok által szülővárosuknak adományozott parkok száma kiemelkedően magas volt. A tervezéselmélet fejlődése szempontjából azonban azok a példák bírnak különös jelentőséggel, amelyek a városok vezetésének megbízásából, a települések választott képviselőinek elképzelése alapján, a közösség akaratából létesültek a település pénzén, sok esetben a városlakók közvetlen anyagi hozzájárulásával.2 Kötetünk olyan parkokkal foglalkozik, amelyek kifejezetten közösségi célra létesültek, nem magánkertek megnyitása révén jöttek létre, megrendelőjük pedig a város, a közösség volt. A vizsgált korszak a dualizmus ideje,3 amely néhány korai példától eltekintve a közparkok születésének időszaka volt Magyarországon, a színtér az újonnan egyesített és városépítészeti szempontból gyökeresen átalakuló főváros, Budapest. A Budapest arculatát mind a mai napig meghatározó közparkok és városi terek ekkor születtek. Ezeknek az alkotásoknak részletes vizsgálata azt bizonyítja, hogy a magyar főváros kiegyezés után létesült közparkjainak megálmodói szemléletükben lépést tartottak a kortárs európai folyamatokkal, és ha ezek a közterek formailag talán nem mutattak is nagy előrelépést az előző évtizedek kertművészeti alkotásaihoz képest, funkcionálisan, tervezéselméleti és szociális szempontból kiemelkedően előremutatók voltak. A fenti kritériumoknak két közkedvelt közparkunk, az Orczy-kert és a Margitsziget nem felel meg, hiszen mindkettő magánkezdeményezésből, magánkertnek készült. Szerepük azonban a századvégi alkotások előzményeként nem elhanyagolható, így kialakulásukat a könyv történeti bevezetője röviden bemutatja, dualizmus kori változásaikat azonban már nem elemzi. Budapest - és egész Európa - egyik legkorábbi közparkja a Városliget, amely a magyar közparképítészet történetében sokáig elszigetelt példa maradt. Kialakításának egyedülálló eszmei hátterét és tervezési programját a későbbi közparképítészeti törekvések előzményeként kötetünk részletesen tárgyalja. A dualizmus korszakában bekövetkezett változtatásainak - mint például az 1885. évi Országos és az 1896. évi Millenniumi Kiállításhoz kapcsolódó átalakítások, a múzeumépületek, illetve a Széchenyi gyógyfürdő emelése - részletes ismertetésétől azonban eltekintünk.4 Elsődlegesen azért, mert míg az újonnan épülő közparkok kialakítása jó lehetőséget nyújt a tervezéselmélet változásainak vizsgálatára, a meglévő parkok átalakításainak, a bennük zajló építkezéseknek elemzéséből jóval kevesebb következtetés vonható le. A korszak budapesti közparképítészetének elemzése és megítélése Európa más nagyvárosainak törekvéseivel összevetve lehet sikeres. A nemzetközi kontextus vizsgálata rávilágít arra, hogy a korszak hazai elméletírása és tervezési gyakorlata mennyire tartott lépést a környező országok szakmai gondolkodásával, haladó vagy inkább követő jeliegűként írhatjuk-e azt le. A nemzetközi kitekintés azért is fontos, mert a korszak magyarországi szakembereinek jelentős része külföldön folytatta tanulmányait, így gondolkodásuk megértéséhez ismernünk kell, melyek voltak a képzésük helyszínéről magukkal hozott elvek, s melyeket dolgozták ki saját magyarországi tevékenységük során. Közparkjaink vizsgálata a 21. században különleges jelentőségű. A városmegújítások és átépítések napjainkat is meghatározzák. A budapesti városszerkezet fejlődésének megértése, a közparképítészet történetének ismerete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a jövő számára sikeres, a múltnak mind a hibáit (például a Nagykörút tagoló zöldfelületek nélküli megépítését, és így lakóinak rosszabb életminőségét), mind a sikereit (többek között a Szabadság térnek a környező beépítés szabályozásával párhuzamosan kialakított nagy, összefüggő és ma is közkedvelt zöldfelületét) értelmezni tudó tervek születhessenek. A századfordulós közparkok szerkezeti felépítése a megváltozott használati igények miatt napjainkra már idejét múlta. Az avulást fokozták a sokszoros átalakítások is, amelyek értelmetlenné tettek számos korábban térszervező jelentőséggel bíró vagy egy jellegzetes gondolatot közvetítő elemet, meghatározó létesítményt. A fővárosi közparkok létesítése mögötti elméleti háttér megismerése a mai tervező sok kérdésére is választ adhat: mi volt az oka egyes parkok közkedveltségének másokkal szemben, ami sokszor mind a mai napig meghatározza a közvélekedést? Hogyan és milyen eszközökkel kívántak funkcionális sokféleséget teremteni a korszak tervezői? Milyen rejtett mondanivalókat hordoztak a századforduló közparkjai, milyen oktatási célkitűzésekkel létesültek, s hogyan kívánták ezeket az érzelmi vagy intellektuális tartalmakat közvetíteni a látogatók számára? Előző oldalon: Pest-Buda és környékének térképe, részlet, 1855-1856 / BFL XV.16.d.241/cop8 7
