Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Közparktervezés Budapesten a 19. század második felében
Az egykor Ferenc Józsefről elnevezett mai Széchenyi István tér igen fontos szerepet töltött be a kiegyezés korabeli magyar közgondolkodásban. 1865 óta itt állt a fontos nemzeti intézménynek számító Magyar Tudományos Akadémia székháza, Ferenc József 1867-es koronázásakor a tér közepén, a Lánchíd tengelyének meghosszabbításában emelkedett a koronázási domb, innen történt a ceremónia részét képező négy kardvágás. A domb megépítéséhez az ország minden megyéjéből és szabad királyi városából küldtek földet, tetejét három oldalról lehetett megközelíteni, a feljárókat Feszi Frigyes által tervezett, a Vigadó főlépcsőházának mellvédjeit idéző kőmellvédek szegélyezték.179 A dombot a koronázást követően kegyeleti okokból még egy évtizedig megtartották, elbontására és a tér végleges rendezésére csak 1877-ben került sor. A terveket 1876-ban hagyta jóvá a Fővárosi Közgyűlés. A tér rendezésének első terve Feszi Frigyestől származik: az 1871-es városrendezési tervpályázatra benyújtott egyik tervlapja foglalkozott ezzel a területtel. A teret a londoni Trafalgar Square-hez hasonlóan képzelte el, a koronázási domb helyére - a Lánchíd tengelyébe - hatalmas emlékművet tervezett. A magas ión oszlop tetejére lovas szobrot helyezett, amelynek alsó részét állatalakos szoborcsoport övezte. A központi szobor által két részre osztott téren még két szobor kapott volna helyet, a tér harmadoló pontjaiban. Feszi hagyatékában egy - feltehetően szintén a térre szánt - Mátyás-szobor terve, valamint a rendezési tervben szereplőhöz hasonló lovasszobor-terv is fennmaradt.180 A tér öt szobor elhelyezésével számoló rendezési tervét 1874-re a Fővárosi Közmunkák Tanácsa főmérnöke, Reitter Ferenc készítette el. A Lánchíd középtengelyétől jobbra és balra kisebb zöldfelületeket kívánt létesíteni. Ezeknek a parkrészeknek közepén, magas oszlopokra helyezve Hunyadi Mátyás, illetve Szent István álló szobrait, a zöldfelületek térfal felőli részén pedig Széchenyi, valamint Deák Ferenc szobrát tervezte felállítani. A szobrok között díszes virágágyak elhelyezését javasolta, a Lánchíd tengelyébe pedig Ferenc József lovas szobrát akarta állítani, amely a kardvágás pillanatában ábrázolja az uralkodót.181 Az 1876-os végső szabályozási terven a szobrok száma háromra csökkent, Mátyás és Szent István szobra már hiányzott a tervről, a középtengelyben Ferenc József szobra helyén pedig csak egy konkrét személyhez nem kötött „lovas szobor’” jelenik meg. A terven Széchenyi és Deák szobrának két oldalán a korszak divatjának megfelelő virágágyak kaptak helyet, erről az Építési Ipar egy 1877-es írása is beszámolt.182 A tér parkosítása végül Fuchs Emil főkertészsége idején, két emlékművel készült el. 1888-ban Jäger Gartenkunst und Gärten sonst und jetzt című művében említi, hogy a Ferenc József tér „egy új városi kert (square), melyen sok kávéház terjeszti ki étkezési helyét”. A leírás a tér aktív használatának és a társasági életben betöltött szerepének fontos bizonyítéka.183 Egy 1885-ös leírás a következőképpen emlékszik meg a Duna-korzóról: „...lombosfák, zöldelő bokrok, virágos szegélyek környezik nagy férfiak szobrait, s melyen a fővárosi közönség legelegánsabb része keresi, különösen szép tavaszi és őszi napokon üdületét... ”.184 A Duna-korzónak a 19. századi magyar történelem és művészet kiemelkedő alakjainak - Petőfinek, Eötvösnek, Deáknak és Széchenyinek - szobraival díszített zöldfelülete kapcsán fülünkbe csenghetnek Hirschfeld korábban említett elképzelései a nemzet nagyjainak szentelt sétányokról és parkokról. E koncepció előképének tekinthető a régi Nemzeti Színház, illetve a Nemzeti Múzeum kertjének szobrászati programja is.185 A budai oldal Duna-parti sétányának kialakítása a Lánchíd budai hídfőjének rendezésével indult. A Közmunkatanács a híd két oldalán fekvő üres telkeken 1873-ban díszes virágágyakat alakíttatott ki. Ekkor indult el a budai kettős gesztenyefasor telepítése, valamint a Várkert rakpart zöldfelületeinek kialakítása is. A fasor a Pálífy tértől (a mai Bem tértől) egészen a Rudas fürdőig húzódott. A Lánchíd budai hídfője melletti historizáló formavilágú geometrikus kertek Pecz Ármin tervei szerint készültek, jellegzetes példájaként a főúri kertekből átvett esztétikai megoldások kisméretű közterületi parkokban való alkalmazásának.186 A terület - amelyet két nagyméretű szőnyegágy töltött ki - csupán sétálásra adott lehetőséget. A budai felső rakparton haladó, a Lánchíd hídfője alatt alagútban átvezetett villamosvasút pályájának Feszi Frigyes: A Ferenc József tér rendezésének terve a Dunára néző épületsor tervezett homlokzataival, 1871 / MNL-OL Tll No. 3b/255-256 55 A Duna-korzó képeslapon, 1917 előtt / BFL XV.19.d.2.c 382
