Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Közparkok és közparktervezés a 19. század második felében
Tervezéselméleti szempontból a párizsi parkok legnagyobb jelentősége a város egészére kiterjesztett hierarchikus rendszerben rejlett. Emellett példamutatónak bizonyult az is, hogy összetett funkcionális rendszerüket az adott környék lakosságára tervezték. Olyan, korábban a zöldfelületi tervezésben ismeretlen elemek is megjelentek bennük, mint a kávézók és az éttermek, amelyek később általánosan elfogadott közparki berendezéssé is váltak. Anglia játékra, sportra alkalmas parkjaival ellentétben a párizsiak inkább esztétikai, városhigiéniai megfontolásokból, sétahelynek létesültek.116 Egy másik, példamutató eredményeket felmutatni képes európai főváros, Berlin szerepe első kertészeti igazgatója, a korábban már említett Gustav Meyer munkájának köszönhetően vált kiemelkedő jelentőségűvé a kontinens közparktervezés-elméletében. Meyer berlini terveinek sorozata a közparkelmélet fokozatos fejlődését és változását mutatja, nála mindazok a szempontok együttesen jelentek meg, amelyek korábban az egyes országokban külön-külön szerepeltek. Az egészségügy szempontja az ipari forradalom korszakának városépítészetében továbbra is elsődleges maradt, az erkölcsi és esztétikai nevelés kérdése pedig Hirschfeld óta meghatározta a német teoretikát. Meyer rendszerében megjelent a kikapcsolódás és a szórakozás szempontja, és a Hirschfeld írásai óta elterjedt gondolat, a természet élvezetének öröme is. Meyer a díszterek, a nyilvános sétányok és a népkertek három kategóriájába sorolta a városi zöldfelületeket. Ez a felosztás azt mutatja, hogy a közterek parkosításának, kisebb városközponti nyilvános parkok 41 Gustav Meyer: Friedrichshain, Berlin, 1846 / Zeitschrift für Gartenbau und Gartenkunst, 1895. p. 163. / UB-TUB
