Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Előzmények - Pest-Buda városfejlődése és zöldfelületei a városegyesítés előtt
Heinrich Nebbien: A Városliget terve, a park bejárata a város felől nézve, 1816 / BTM Kiscelli Múzeum ÉGy 66.165 Nebbien a Városliget kialakításának teljes költségét majdnem 700 000 forintban határozta meg - ez mai fogalmaink szerint tízmilliárd forintos nagyságrendnek felel meg -, amelyet közadakozásból tervezett fedezni. Talán úgy gondolta, ha az arisztokraták saját kastélyaik parkjának kialakítására hajlandók nagyobb összegeket költeni, bizonyára hajlandók lesznek Magyarország parkjára is áldozni. Saját 200 forintos pályadíját is erre a célra ajánlotta fel. Az adakozásból összesen 45 000 forint gyűlt össze, ebből József nádor 6000 forintot adott. A kivitelezési programot ennek megfelelően egyszerűsíteni kellett: javarészt az építészeti elemeket hagyták el, a kiültetések és vízrendezések viszont a következő néhány évtizedben nagyrészt megvalósultak. Az 1860-as évekig a park nagyjából változatlanul állt, történetében a radikális változások 1885 után kezdődtek. A fokozódó közhasználat, az Allatkert idetelepítése, az 1885. évi Országos és az 1896-os Millenniumi Kiállítás, majd a Széchenyi fürdő építése folyamatos átépítéseket eredményezett.46 A Szépítő Bizottmány Hild Szépítései tervének megvalósításán dolgozott, ezért a városi parkok és terek fejlesztése nem kapott nagy szerepet. Schams Ferenc 1821-es városleírásában beszámolt az addigra már befejezett, illetve a közeljövőben, 2-4 éven belül megvalósítani tervezett feladatokról. A már megvalósultak között említi a Füvészkertnek a Múzeum körútra való áttelepítését, a rövidtávon megvalósuló feladatok között pedig az Üllői úti fasor folytatólagos kiültetését, a Duna-part szabályozását és burkolását, a Duna-parti sétány meghosszabbítását, valamint a Városliget tervszerű kiépítését sorolja fel.47 A városszerkezetben a Szépítő Bizottmány munkája igazán maradandó és értékes változást nem hozott, munkájuk nagy részét a telekparcellázás és az ebből származó pénzek felhasználása jelentette. Miután ezek a források kimerültek, a bizottmány 1858-ban megszűnt. Tevékenységének legnagyobb kritikusa gróf Széchenyi István volt, aki a városfásítás, a városi parkok szükségessége mellett átfogó zöldfelületi koncepció megalkotásának fontosságát is felvetette. Heinrich Nebbien: A Városligetbe tervezett majorság látképe, 1816/BTM Kiscelli Múzeum ÉGy 66.165 23
