Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Közparktervezés Budapesten a 19. század második felében
Kallina Mór-Árkay Aladár: A Szent Gellért-szobor környezete rendezésének első díjas pályaterve, 1900 / BFL XV. 17.d.322.a 118 mérnökének, Bakos Jánosnak 1898-ban kidolgozott terve már tartalmazta a dklopfalat, a vízesést és az angol módra parkozott zöldfelületi elemeket is.359 A szobor környezetének kiképzésére 1900-ban végül mégis pályázatot írt ki az FKT. A pályázóknak a környezet kiképzésével, valamint a gyalogosközlekedés célszerű megoldásával is foglalkozniuk kellett.360 Az első díjat Kallina Mór és Arkay Aladár pályaterve nyerte el.361 A beérkezett pályamunkák alapján a Közmunkatanács saját mérnökeivel a szobor elhelyezésére két tervváltozatot készíttetett. Francsek Imre tervében - a díjazott tervekhez hasonló szellemben - hangsúlyos építészeti elemekkel alakította ki a szobor környezetét, Bakos János a meglévő természeti adottságokhoz igazodó, az emlékművet parkos környezetbe helyező változatot készített.362 A Tanács végül Bakos tervét hagyta jóvá, melynek „alapeszméje: simulni a természet meglévő nagyszerű alkotásához és ehhez képest a hegyoldalt lejeié is parkká fejleszteni. (...JA terv a meredek hegyoldalt a szükséges lépcső utakkal, vízeséssel, kerti építményekkel úgy tagolja, hogy egyrészt a szobor megfelelő helyet nyerhessen, másrészt pedig az egész elrendezés a hídról nézve oly festő tájképet nyújtson, melyben a természet és művészet kezet fognak a szép harmonicus emelésére."3,63 A tervet a fővárosi hatóság 1901-ben fogadta el.364 Ilsemann Keresztélynek a terület kertészeti rendezésére vonatkozó terveit 1901-ben közölte a Kertészeti Lapok. Koncepciójának lényege, hogy a sziklás hegyoldalt kifejezetten a hegyvidékekre jellemző növényekkel telepítette be, s így „a fenséges sziklacsoportnak megfelelő" növényzetet tervezett.365 Az elképzelés jellegzetes eleme a három terasz, amelyek közül a legfelsőn áll a tervezett háromméteres magasság helyett kétszeres méretben kivitelezett szobor, alatta barlang helyezkedik el, ahonnan a vízesés két teraszon keresztül ömlik alá. A növényzet a hegyvidékek jellegzetes zonalitását mutatja, a vízesés mellé pedig az azokra a területekre jellemző lágyszárúakat telepített. A jellegzetes hegyvidéki táj növényekkel történő modellezése mellett Ilsemann a víz különféle formáival is erősítette a valódi táj megidézését. A forrás és a vízesés megjelent a hegyen, a patak és a tó azonban nem: ez a két elem a Döbrentei téren kapott helyet. Ilsemann a hegy lábánál összegyűjtötte a vízesés vizét, az úttest alatt, egy csatornán keresztül átvezette a térre, ahol patak, majd tó formájában jelent meg. Kifejezetten érdekes az, ahogyan a tér koncepcióját megfogalmazta: a heggyel összhangban itt is azok a növények jelentek meg, amelyek a természetben a hegylábakra jellemzők. A két parkrészlet közötti összhangot az biztosította, hogy a szokásoktól eltérően ezen a területen Ilsemann kerítés helyett szikladarabokkal választotta el a parkot az úttól. A park és a sétány 1903 decemberében készült el és vált látogathatóvá.366 A hídfő déli oldalának parkosítási terveit 1904-ben szintén Ilsemann készítette el. 131
