Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Közparktervezés Budapesten a 19. század második felében
tartani. Ide szerette volna átszállíttatni az idegen földben nyugvó híres magyarok hamvait, többek között a Nápolyban eltemetett Beatrix királynéét, vagy Thököly és Rákóczi földi maradványait.337 A 19. század utolsó évtizede a fővárosban a millenniumra való készülődés jegyében zajlott. A Gellérthegy-koncepciók is ennek szellemében születtek. A millenniumi kiállítás helyszíneként Palóczi Antal javaslatában az évtized elején a Lágymányos is felmerült.338 Ennek a helyszínnek a Gellértheggyel való összekapcsolása, és a hegynek a kiállítás helyszíneként történő hasznosítása a továbbiakban több elképzelésben is megjelent. 1892-ben tette közzé tervezetét Kolbenheyer Gyula és Straub Sándor: ők a Gellérthegyet és az előtte fekvő Duna-parti részt a kiállítás központi helyszíneként képzelték el.339 Előképként a párizsi világkiállításokra hivatkoznak, amelyeknél a Szajna partja fontos elemként jelent meg, illetve a chicagói World’s Columbian Exhibitionre, amely tópartra épült a Frederick Law Olmsted által tervezett South Parkban. Kolbenheyer és Straub komplex elképzelésének hangsúlyos eleme a Gellérthegy tetejére építendő nemzeti emlékhely, amely a kiállítás alatt képzőművészeti tárlatoknak adott volna helyet. Ennek felépítéséhez a Citadella lebontásából nyert kőanyagot akarták felhasználni. Alatta monumentális vízesésrendszert képzeltek el, hangsúlyozva annak klímajavító szerepét is. A hármas vízesés alatt pedig a bányászati és a borászati bemutatóknak helyet adó alagút átvezetését javasolták. A teljes hegy parkosítása is részét képezte tervüknek, a sétautak mellett ideiglenes kiállítási épületek, valamint kávézók és éttermek elhelyezésével. Az ő tervükben szerepelt először a hegy csúcsára vezető sikló megépítése is. A helyszín átalakítása, a kiállítás alatti hasznosítása mind a szakma, mind a laikusok érdeklődését felkeltette, olykor egészen különleges elképzelések publikálására ösztönözve őket. Ezek között szerepelt például, hogy a Gellérthegyet olyan unikummá kell varázsolni, mely Versailles kertjeivel vagy a párizsi Eiffel-toronnyal is felveheti a versenyt. A cikk írójának elképzelése szerint: „Legyen ott azon a hegyen minden, a mit a művészi képzelet s a támogató technika a természeti előnyökkel s túlterheléstől mentes jó ízléssel párosúltan felmutatni képes. Valami kolosszális emberi mű a tetőn - a mint ezt már mindnyájan akarjuk - erkélyek, utak, vízesések, vízszökések, hullámvasút, barlangok, sikló".340 Annak ellenére, hogy az ezredévi kiállítás helyszíne végül a Városliget lett, és a millenniumi emlékmű a Hősök terén épült meg, a Gellérthegyen elhelyezendő panteon vagy nemzeti emlékhely gondolata tovább élt. Medgyaszay István, a korszak jelentős építésze 1903-tól haláláig foglalkozott a gellérthegyi Nemzeti Panteon építésével, s 1908-ban publikált tervében összefoglalta a korábbi panteonterveket is.341 Hiányolta, hogy azok nem fektettek hangsúlyt az épületnek a természettel való kapcsolatára. Monumentális tervezetében a koncepció „impozáns egységének” érdekében az egész hegyet hasznosította, terve a hegy Duna felőli lejtőjének teljes hosszára kiterjedt. A hegyoldalt lejtős utakkal és lépcsőkkel tagolta, teraszokkal képezte ki, amelyeknek gondolati és művészi kialakítása szorosan kapcsolódott a főépület eszmeiségéhez. Medgyaszay terve nemcsak komplex, az egész hegyet egységben látó gondolkodásával lépett túl a korábbi panteonterveken, hanem azokhistorizáló elképzeléseihez képest újszerű, monumentalitásra és magyaros jellegre egyaránt törekvő stílusával is. Tervének 1907. évi párizsi kiállítására készült ismertetőjében a magyaros stílusra törekvés egyik első lépéseként jellemzi munkáját.342 Az első világháború után a nagyléptékű tervek és a panteon-elképzelés háttérbe szorult. Rerrich Béla múzeum elhelyezését javasolta a hegyen.343 Annak ellenére, hogy a nagyvonalú elképzelések nem épültek meg, a megvalósult - és a későbbiekben részletesen elemzendő - Duna-parti rész a Gellért-szoborral kisebb léptékben kivitelezte a nemzeti emlékmű koncepcióját, az Erzsébet híd tengelyébe helyezett emlékmű emblematikus, a magyarság múltjára emlékeztető pontjává vált a fővárosnak. Bérezik Gyula: Magyar Pantheon terve, homlokzat, 1882 / Vasárnapi Újság, 1891. p. 439. / ADT 121