Garami Erika et al.: Budapest–Bergen-Belsen–Svájc. A Kasztner-vonat fővárosi utasai (Budapest, 2020)

A Kasztner-vonat

„Elővesszük a kenyeret és szomorúan nézzük a kis vonást, amit belevágtunk a kenyérbe, hogy tudjuk, hogy mindennapra mennyi jut. Ó, ezek a picurka kis kivágott kenyérhéjjak, hosszuk lehetett egy centi, szélességük és magasságuk legfeljebb 2-2 milliméter, mégis versengés folyt, hogy ki egye őket, illetve csak én és Péter versenyeztünk, mert az uramhoz és Verához ez méltatlan lett volna. Hiába ők még itt is megőrizték arisztokrata magatartásukat. - Lebeszéljük az uzsonnakenyeret, 1-1 vékony szelet az egész, milyen jó, hogy krumplikrémet tehetünk rá úgy egy vastag kenyér illúzióját teszi. Péter különben elmeséli, hogy a barakkjukban eladna valaki egy 236 oldalas Villon-kötetet 236 lapnyi W. C. papírért. ”

(Szondi Lili: Egy nap Bergenben)

“We take out the bread and look sadly at the small mark that we cut into it to know how much we have for each day. Oh, these tiny cuts of crust, they must have each been only one centimetre wide and 2 millimetres tall but we still fought about who got to eat them, that Is only me and Péter fought, because it would have been unseemly for my husband and Vera. Even though, they still retained their aristocratic attitude here. - We talk about the bread we have for an afternoon snack, it is only 1 thin slice each, but how good is it that we can spread potato cream onto it, giving the illusion of a thicker slice. Péter tells me that somebody in their barracks would sell a 236-page Villon volume for 236 pages of toilet paper. ’’

(Lili Szondi: One day in Bergen)

Irsai István képeslapsorozata Postcard series of István Irsai