Hidvégi Violetta - Marótzy Katalin: Diescher József. Építészet és mesterség (Budapest, 2016)
Kolundzsija Gábor: Diescher József a rakpartépítő, 1863-1873
Diescher József a rakpartépítő, 1863-1873 Kolundzsija Gábor Diescher József a XIX. század közepének elismert építőmestere, tervezője volt. Kivitelezői tevékenysége is jelentős: ő építette - egyebek mellett - 1859-1865 között a Vigadót és 1862-1865 között az Akadémia palotáját. A Nemzeti Múzeum melletti, Ybl Miklós által tervezett képviselőházat három hónap alatt hozta tető alá ugyancsak 1865-ben, ezen egyes időszakokban több ezren is dolgoztak.1 Diescher tehát az 1860-as években több nagyszabású építkezést vezetett közmegelégedésre. Saját bérházát is a Duna-partra építette a Zoltán utca sarkán, amely sokáig a Rudolf rakpart záró épülete volt.2 1867-ben Pest város képviselőjévé választották Ybl Miklóssal és Wagner Jánossal együtt. Kevesen tudják, hogy ebben az intenzív időszakban - számos nagy épülete mellett - még rakpartot is épített. E rövid írásban az ő rakpartépítő tevékenységét idézzük fel. A Duna-part a Lánchíd építésének 1849. évi befejezésekor rendezetlen volt. A rakpartok elengedhetetlenül szükséges kiépítését végül egy magántársaság kezdte meg. 1851-ben a Duna Gőzhajózási Társaság üzletének bővítéséről döntött, és elhatározta, hogy addigi személyszállítási tevékenységét a teherforgalomra is kiterjeszti. Ennek érdekében hajói számára biztos rakodóhelyet keresett a pesti belvárosban. Erre a legértékesebb helyet szemelte ki: az újonnan elkészült Lánchíd pesti hídfőjének környékét. 1853-ban pályázatot hirdettek egy stabil rakodópart építésére, melyet Reitter Ferenc, az Országos Építési Főigazgatóság főmérnöke nyert meg „a beton korlátlan használatára” alapozott tervével. Ezek után rábízták a rakpart építésének vezetését, amely 1857-re el is készült.3 A Duna Gőzhajózási Társaság 1856-ban három értékes parti ingatlant vett meg a várostól. Pest a következő évben kezdte el kiépíteni az első városi rakodópartot. 1857-1861 között 197 öl (373,6 m) hosszú rakpart épült a Lánchídtól északra a Zoltán utcáig. Az építkezés fedezetét a Duna Gőzhajózási Társaság ingatlan-vásárlása adta. E rakpart tervezője és művezetője szintén Reitter Ferenc volt, kivitelezője pedig Wagner János építész.4 A kereskedelmi forgalom folyamatosan növekedett, így az első rakodópartok sikeres kiépítése után szükségszerű volt a folytatás. Reitter Ferenc már 1861-ben, a felső Duna-part befejezésekor benyújtotta Pest város Mérnöki Hivatalának az alsó Duna-part kiépítésének előzetes terveit. Ezt Szumrák Pál főmérnök emlékirat kíséretében továbbította a képviselők felé.5 Pest város Építési Bizottmánya egy hónappal később megállapította: „fölötte kívánatos, hogy ezen a város szépítésére és kereskedésének emelésére szolgáló nagyszerű mű mielébb... foganatosíttassék és a tervek s költségvetések is már elkészültek s csak újabb megbírálást s a mostani körülmények szerinti átidomítást igényelnek, e bizottság azt indítványozza, hogy a tekintetes közgyűlés ezen építkezés folytatását elhatározza...”6 Ekkor azonban megkezdődött a huzavona. Novemberben kiderült, hogy a Mérnöki Hivatal túlterheltsége miatt a felmérési tervek aktualizálását nem tudja elvégezni, ezért arra Reitter Ferenc „álladalmi főmérnök urat" kérték fel. 1862-ben Szumrák Pál, a Mérnöki Hivatal vezetője ismét felhívta a figyelmet, hogy a náluk lévő tervek hiányosak és elavultak, ezért a Duna-partot a görög templomtól a soroksári határig fel kell méretni.7 A hivatalnak azonban erre nem volt embere, így a feladatot javasolta a Helytartótanács útján az Országos Építési Főigazgatóságnak átadni. 1863-ban az is kiderült, hogy a Mérnöki Hivatal még az építés felügyeletét sem tudta vállalni, így erre is Reitter Ferencet kérték fel.8 1863. augusztus 27-én végül árlejtést - versenytárgyalást - tartottak az alsó Duna-part 350 öl (663,8 m) hosszúságú szakaszának kiépítésére. A munkát Diescher József nyerte el, az előzetes 776.922 Ft 12 kr költségvetéshez képest 20,5% árengedménnyel, ami éles versenyre utal.9 A szerződést 1863. október 15-én kötötték meg német nyelven, 52 oldalon sorolva a feltételeket.10 Ezután Pest városa felkérte a Helytartótanácsot, hogy küldjön ki két mérnököt a szabályozási vonal végleges megállapítására és kitűzésére.11 Nem nehéz kitalálni, hogy kit küldtek... A Reitter Ferenc által készített térkép pontosan megadja a kitűzési méreteket. Látszik, hogy a szabályozó mű a természetes partvonalon belül épült fel. Ez a rakpart-szakasz végül csak a Kötő (mai V., Piarista) utcáig készült el. Ettől délre lépcsős rakpart épült ki a partvonal mentén, tehát némileg eltérő nyomvonalon. A budai rakpart is kissé beljebb épült a térképen láthatónál. További érdekessége, hogy pontosan ábrázolja a XVIII. század végén épült első partfalat, amely éppen az új rakpart építésével tűnt el. A régi partfal láthatóan eliszapolódott, kikötésre ekkor már nem volt alkalmas. A Duna-part. Klösz György felvétele, 1880 körül I BFLXV.19.d.l 8/102 1 VU 11 (1865) 503. p. 2 A család otthonáról ld. bővebben Kőrösné Mikis Márta tanulmányát jelen kötetünkben. 3 Bikár 2010 29-30. p. 4 BFLIV.1326 1025/1861 5 BFL IV. 1326 335/1861, Emlékirat, 1861. június 18. 6 BFL IV. 1326 335/1861, 430/1861, Az Építési Bizottmány 1861. július 12-i ülésének jegyzőkönyve 7 A mai V, Petőfi tértől a XX., XXI., Gubacsi hídig. 8 BFL IV. 1326 943/1861, 783/1862, 1069/1863 9 BFL IV. 1326 832/1863, Az 1863. augusztus 28-án tartott tanácsülés jegyzőkönyvének kivonata. 10 Az 1867. július 10-én Pesten tartott városhatósági közgyűlés jegyzőkönyvének melléklete. MNL-OL K szekció 173, Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium Dunaszabályozás, 1867. 12. csomó 14. tétel, 4500/1867 11 BFL IV. 1326 335/1861, 832/1863, 61/1864 83
