Hidvégi Violetta - Marótzy Katalin: Diescher József. Építészet és mesterség (Budapest, 2016)
Csáki Tamás: A szerviták pesti épülegyüttesének újjáépítése, 1871-1874
Előzetes számításaik szerint e bevételek elegendőek lettek volna az építésre felvett 23 éves lejáratú, 7%-os bankkölcsön törlesztésére. Az 1873-as tőzsdekrachot követő rossz gazdasági helyzetben azonban csak a korábbinál alacsonyabb bérért sikerült kiadni helyiségeiket, ami őket is szorult helyzetbe hozta, 1876-ban már csak egy másik ingatlanuk eladása révén tudták előteremteni hitelük törlesztőrészletét. A következő évben azonban segítségükre sietett a főegyházmegye, s a bankhitelt az Esztergomi Főkáptalan Alapítványi Pénztárától sokkal kedvezőbb feltételek mellett felvett 200.000 Ft-os kölcsönné tudták átalakítani.46 A rendház és bérház Űri és Gránátos utcai homlokzata minimális eltéréssel Diescher József 1871 tavaszi, első tervváltozata alapján épült meg,47 a Szervita téri homlokzat a júniusban módosított, jóval gazdagabb és igényesebb kialakítást, s a templom homlokzatával összehangolt tagolást mutató rajzoknak megfelelően valósult meg. A templomhomlokzat kiképzése, ahogy már utaltunk rá, még e tervrajzokhoz képest is jelentősen változott. Érdemi változások a torony és a középtengely ablakainak kialakításában történtek. A szervita templom új, a háromemeletes bérház zárópárkányának magasságáig emelt főhomlokzata egy emeletnyivel a templomhajó főpárkánya fölé magasodott, fölső része a toronytesthez csatlakozó, kulisszaszerű, zárt hasábként takarta el a templom tömegét. A rendház és bérház térre néző homlokzata a temploméhoz hasonlóan csupán építészeti kulissza volt. A Szervita tér városképének „emelése” érdekében a Közmunkatanács buzgólkodása, Pest városa és az építtető rend jelentős anyagi áldozata árán megvalósított igényes kulisszahomlokzatnak sem az ekkor még nem értékelt barokk templomhoz, sem a maximális takarékossággal, reprezentációs igények nélkül épített bérházhoz nem volt köze. Nem túlzás azt állítani, hogy e díszhomlokzat fő feladata épp ezeknek az újonnan egyesült fővároshoz méltatlannak érzett épületeknek az eltakarása volt. Egy hat évtizedes városszépítési, fejlesztési elképzelés kudarcát is lepleznie kellett, azt hogy az 1805 óta dédelgetett tervekkel ellentétben e helyütt nem létesült az Invalidus-palota homlokzatára rálátást engedő elegáns, fásított köztér. A Szervita tér igényes térfalának kompenzálnia kellett azt, hogy a főváros fejlesztését, az országot méltán reprezentáló, európai szintű nemzeti centrummá emelését kiemelt politikai célként deklaráló kormányzat az államigazgatás egy sürgős megoldást igénylő, konkrét szükséglete kielégítésének érdekében minden skrupulus nélkül feláldozta a közelmúlt jeles egyéniségeinek, József nádornak, Széchenyi Istvánnak nevével összeforrott távlatosabb városfejlesztési célt. A két épület homlokzatának egységes kiképzése és a torony megmagasítása révén e kulisszahomlokzat a Szervita teret uralni képes, városképileg hatékony és igényes megoldás lehetett, a kortársak emlékezetéből azonban nem tudta kitakarni a szervita komplexum, illetve a főposta építésének előzményeit, ami a két épület egykorú értékelését is erősen befolyásolta. A postaépület közhasznú és újszerű funkció-46 EPL Simor Cat. 22,21. cs. (szerviták) Nos. 346/1873,392/1873,917/1873,1054/1873, 1650/1873,228/1876, 5078/1876, 300/1877, 4938/1878. 47 Az Űri utcai homlokzat középrizalitját a tervtől eltérően nem timpanon, hanem a térre néző homlokzat attikáihoz igazodó kialakítású balusztrádos-vázás attika koronázta. 48 „ ...muß man nur bedauern, daß dem Prachtbau durch die schmalen Gassen, in welche er eingekeilt ist, nach keiner Seite hin ermöglicht wird sein imponierendes Gebilde vollends zur Schau zu tragen.” Ld. Budapester Neubauten im Jahre 1873. II. Das neue ja, valamint korszerű stílusa okán általános elismerést aratott; a sajtó mindössze kedvezőtlen elhelyezését bírálta: azt, hogy szűk utcák közé szorítva monumentális architektúrája nem érvényesülhetett kellőképpen.48 A szervita templom és kolostor jóval kevésbé voltak népszerű épületek, az egykorú sajtó, városismertetők említésre is alig méltatták őket. Ebben építésük körülményein túl a Szervita téri homlokzat formai megoldásainak is szerepe lehetett. Egy, az alapoktól újonnan épített világi középületnek könnyebb volt monumentális és harmonikus külsőt kölcsönözni, mint egy átalakított templom és egy új lakóépület együttesének, különösen a szakrális építészeti feladatoknál ritkán alkalmazott neoreneszánsz stílusban. A főpostával ellentétben Diescher műve ráadásul nem az 1870 körül korszerűnek érzett, fősodorbeli neoreneszánsz stílusban épült, hanem egy idős építész sajátos modorában, amelynek az előző évtizedek formakészletéhez tartozó motívumok is részét képezték. A mai szemlélő számára a fennmaradt templomhomlokzatot e kevert, de épp ezért egyedi jellege teszi érdekesebbé a postáénál, amelynek homlokzattagolása, részletei számtalan más pesti épületen is visszaköszönnek - a kortársak viszont érthető módon többre értékelték a posta 1870-es évek elején még viszonylag újszerűnek számító „modern reneszánszát”. Egy valami volt, amiről a szervita templom átépítése kapcsán minden korabeli szemlélő elismerően szólt: a torony megmagasítását, a templom elegáns megformálású toronysisakját a kortársak egybehangzóan a pesti várossziluettet gazdagító, élénkítő városképi motívumként üdvözölték. A Magyarország s a Nagyvilág című képes hetilap volt az egyetlen korabeli orgánum, amely önálló, metszetes ábrázolással illusztrált ismertetést szentelt az újjáépített szervita együttesnek: „Fővárosunk templomai jóformán mind a régi időkből valók, midőn Pest még szerény kis városka volt, s azok a tornyok, melyek most eltörpülnek a házak óriásai közt, akkor óriások voltak a törpe házak közt. [...] Ahol most a szervita atyáknak [...] szép palotája s mellette a még szebb posta- és távírdái épület áll, ott néhány év előtt rozzant zárdaépület s mellette ódon falakkal kerített zöldségeskert dísztelenkedett. [...] Bár a [szervita] épület maga eléggé díszes és nagyban emeli fővárosunknak ezt a részét, mégiscsak sajnálni lehet a kormány észjárását, mely itt egy igen szép köztértől fosztotta meg a lakosságot azáltal, hogy a postapalotát ide építtette, s ezáltal módot nyújtott a zárda fölépítésére is. [...] Ma már persze hasztalan a panasz, a szervita atyák háza és temploma megdönthetetlenül ott áll, és így csak örülhetünk, hogy a szerviták legalább a főváros csinosodásáról sem feledkeztek meg, s templomuk új tornyának emelésével gazdagították Budapest panorámáját.”49 A Szervita téri Mária-oszlop, hátterében a templom és a rendház homlokzatának részletével. Ismeretlen fényképész felvétele, 1896-1897 BTM Kiscelli Múzeum Fényképgyüjteményltsz.21.972 Post- und Telegraphen-Gebäude. In: Budapester Bau-Zeitung und Wohnungs- Anzeiger 2 (1873) 47. szám, 1. p. A későbbiekben is ez az értékelés maradt általános, ld. pl. Országh 1885 231-232. p. 49 A szervitarendűek új épülete Budapesten. In: Magyarország és a Nagyvilág 12 (1875) 193. p. További korabeli írások a témáról: A Város szépülése. In: Fővárosi Lapok 9 (1873) június 10., Templomok szépítése. In: A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1873. évi jelentése. Budapest, 1874. 51. p. F. J: A m. k. főposta udvara Budapesten. In: Magyarország és a Nagyvilág 12 (1875) 312. p. 130
