Közcsend és Közbátorság Budán, Pesten és Óbudán 1848-49-ben - Dokumentumok Budapest Főváros Levéltárának irataiból (Budapest, 1998)

Bevezető

Bevezető Buda és Pest városok mámoros hangulatát 1848^4-9 történelmi napjaiban már számtalan különféle összeállítás bemutatta a korabeli sajtó, a naplók, a levelezések, a késői visszaemlékezések tükrében. E a kép kétségkívül nemcsak érdekes, de hiteles is, nem tükröz azonban minden lehetséges nézőpontot, melyből e korszak lényegi történéseit szemlélhetjük. Jelen kötet összeállítói — fentiek tudatában — úgy gondolták, érdemes egyszer az akkor még három önálló részből álló, későbbi főváros életét a levéltári dokumentumok tükrében is megmutatni. A város és vezetői ez alatt a csaknem két esztendős periódus alatt egyfolytában döntéshelyzetben, (nem ritkán: döntési kényszerben) éltek. Valahányszor azt gondolták, hogy az élet immár visszazökken a „rendes" kerékvágásba, újabb fordulatok következtek, szükségképpen folyamatosan változtak az ügyintézés szempontjai, mi több, azok módozatai is. A városi polgái" — adott esetben a folyamodó, kérvényező, igazolást kérő, a helyzetében bekövetkezett változást bejelentő polgái- — kapcsolata a különböző városi hivatalokkal nem az újságokban, nem a magától értetődően szubjektív levelezésekben, de nem is az utólagos, valamilyen érintettség vagy elfogultság miatt torzult optikájú memoárokban érhető tetten. Ennek mozaikképét ma már csakis a levéltári iratok, őrzik meg számunkra. Kötetünk éppen az eddig elmondottak miatt e speciális szemszögből kiséri figyelemmel az eseményeket. Sajátos metszetet ad a korról s nem törekszik, nem is törekedhet még a viszonylagos teljességre sem. Arra viszont annál inkább, hogy lehetőség szerint (ezt behatárolja az a körülmény, hogy nem minden fontos eseményről vagy az élet nem minden jellegzetes megnyilvánulásáról maradt fent okirat), a hétköznapok rendjét minél sokoldalúbban, az utókor számára átélhető és felfogható formában jelenítse meg. Társadalmi csoportok, az ügyintézés tárgykörei, az intézkedők és folyamodók személye tekintetében válogatásunk a lehető legszélesebb körre terjed ki. A „rend" megőrzése, illetve helyreállítása, mint a mindenkori hivatal legfőbb törekvése, alapvetően meghatározza ezt az dokumentumgyűjteményt, de hisszük, hogy van létjogosultsága az ilyen, vállaltan egy szempontú összeállításnak is. 9