Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A kereskedelemügyi sérelmek az 1751. évi országgyűlésen
nem sok sikert hozott.434 Ebbe a régióba szárazföldön keresztül a 16. század óta hagyományosan jelentős számú szarvasmarhát exportált Magyarország, azonban 1747-ben egy Milesi nevű itáliai kereskedő monopóliumot kapott a Velence felé irányuló marhakereskedelemre. Közben a marhahajtási útvonalnak számító Stájerország és Karintia megemelte vámtételeit, aminek következtében a magyar marha külföldön eladhatatlanná vált. A velenceiek ezután az Oszmán Birodalom területéről, Albániából és Boszniából jóval olcsóbban fedezték hússzükségletüket. A rendek kérték az uralkodót, hogy lépjen közbe a Velencei Köztársaságnál a régi kereskedelmi kapcsolatok felélesztése érdekében, illetve a velenceieknek a törökökkel kötött szerződése miatt. Panaszukban a kincstár érdekeire hivatkoztak, hogy érdekeltté tegyék a kormányzatot a régi kereskedelmi forma támogatásában: Magyarországra a legutóbbi időkig a jószágkereskedelemből 600000 forint folyt be évente, amiből 30000 forint vámként a kincstárat gazdagította. Most a fenti változtatások miatt ez már nem folyik be, panaszolták. Kérték továbbá az osztrák örökös tartományokban megemelt vámtételek csökkentését.435 A rendeket annál inkább elkeseríthette a kormányszervek eljárása, mert Simon Milesi marhakereskedelmi monopóliumát 1751 májusában újabb négy évre meghosszabbították.436 A rendek azt is sérelmezték, hogy az Oszmán Birodalom alattvalóiként a görögöknek nevezett kereskedők - kihasználva a nekik nyújtott kedvezményeket - sok ezer marhát hajtottak a Balkánról Magyarországra.437 A városok országgyűlési követutasításaiban is rendre feltűnnek a török alattvalók városokban folytatott kereskedelmi tevékenysége ellen fellépő, és a helyi törzsökös lakosok érdekeit védő követutasítási pontok.438 Pest, és kisebb számban Buda szabad királyi városában például a korban szép számmal éltek olyan török alattvaló kis-, és nagykereskedők, akik állandó lakással rendelkeztek az említett két helységben. A kedvezményben részesülők számát csökkentette a Habsburgkormányzat azon megismételt rendelkezése, amely az uralkodóház iránti hűségeskü letételére, és ezáltal a török állampolgárságról való lemondásra, illetve 1746-tól családjuk állandó letelepítésére kötelezte őket.439 434 A tengeri kereskedelmi próbálkozásokra utal: Fournier 1887. 354-355. 435 MNL OL A 95 13. doboz, 10. tétel, 125-127. p. (7. pont). 436 ÖStA FHKA, Neue Hofkammer, Bankal Akten, Altes Bankale, Kt. 290. No. 10.1751. május. Wien, 1751. május 5. A Miniszteriális Banco Deputáció szerződése Simon Milesivel. 437 Horváth 1841.184-185. 438 Erre jó példa Buda város követutasítása: OSzK Ktt. Fok Lat. 2541.53-55. fok „Instructio pro Dominis Perillustribus Klinglmayer, et Miller, qua ad celebrandum Regni Diaetam exmissis nunciis”. 439 A békeszerződések által biztosított vámelőnyt csak 1772-ben szüntették meg, 1774-ben csak azoknak a török alattvalóknak engedték meg az üzlet folytatását, akik letették a hűségesküt. Erre: Nagy 1975.116., 121.; Simon 2018.178-179. 98
