Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az országgyűlés előzményei és előkészítése
összeget a házipénztárba.284 Vas megyében is a megengedett mértéken felüli, öt forintos napidíjat utaltak ki a követeknek. Ezenfelül az anyacsászárnő, Erzsébet Krisztina halála miatt a következő összegeket szavazta meg a közgyűlés: az elrendelt gyászra elkészített gyászruhákra (100 forintot), az útiköltségre (24 forintot) és a diétái iratok lemásoltatására (50 forintot), de ez ügyben nem ismert a Helytartótanács reakciója.285 Mindezen példák a vármegyei elit jó érdekérvényesítő képességére, és a Helytartótanácsnak a megyékkel szembeni eszköztelenségére mutatnak rá. Összegzésképpen elmondható, hogy a követküldési gyakorlatban a század közepén megfigyelhető apró intézménytörténeti változások is rámutatnak egy politikai és társadalmi színtéren történő struktúraváltásra a rendi politikában. A követutasítás szerepének növekedése, a pótutasítások egyre gyakoribb feltűnése, az utasítás-összeállító bizottságok számának szaporodása, a vármegyék közti diétái vonatkozású, sűrűsödő gyakoriságú levélváltások, valamint a napidíjjal kapcsolatos visszaélések sikerrel történő eltussolása mind a benepossessionati politikai öntudata erősödésének indikátorai. A követküldésnél továbbéltek természetesen bizonyos helyi-regionális jellegzetességek, amelyek részint a vármegyék történelmi hagyományaiból adódnak, részint a birtokszerkezetből adódó társadalmi és hatalmi viszonyokból fakadnak (a nagy-, közép- és kisbirtokok aránya, egyházi-világi megoszlás, felekezeti megoszlás). A jómódú középbirtokos nemesség követállítási dominanciája ugyan szilárdnak tűnik, de — a törvényi szabályozással és a szakirodalom véleményével ellentétben — néhány esetben képességeiknek köszönhetően armalista és kisebb vagyonú, kevésbé nagy múltú családok sarjai is eljuthattak a pozsonyi diétára. Ezen túl a fent észlelt jelenségek megerősítik azt a vélekedést — Pierre Bourdieu fogalomkészletét kölcsönvéve —, hogy a követek társadalmi tőkéje talán nem elsősorban saját személyes súlyukon, hanem az általuk képviselt közösség (vármegye) szimbolikus hatalmán, ennek reprezentálásán nyugodott.286 Az átnézett megyékben az arisztokrata családok sarjai csak kivételesen (például Fejér, Heves) mutattak érdeklődést az országos politikával kapcsolatos vármegyegyűlések iránt, egyébként uradalmi alkalmazottaikkal képviseltették magukat jelentős számban (például Moson, Tolna). A Nyugat-Dunántúl megyéiben (például Sopron, Vas, Zala, Moson) és néhány dél-, kelet-magyarországi megyében (például Arad, Békés, Csongrád) a várme284 Szíjártó 2006.92. 285 MNL VAML IV.l.a. 11. köt. (1749-1753) 716—717. p. Szombathely, 1751. szeptember 27. 286 Bourdieu 2000. 442-443. A kérdés megnyugtató módon való tisztázására a vármegyei követek csoportjának - a század több országgyűlésre kiterjedő - prozopográfiai jellegű vizsgálata adhat lehetőséget.
