Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

Térkép- és képmelléklet

1751 - erre az évszámra valószínűleg még a történelemben jártas olvasók közül is kevesen figyeltek fel. Ebben az időben Mária Terézia és a Habsburg család uralma alatt folyt az ország újjáépítése. A török uralom százötven éves háború-sorozata véget ért, az uralkodó dinasztia a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcot követően kiegyezett a magyar rendekkel, biztosítva rendi előjogaikat és az ország Habsburg Monarchián belüli különállását. A nemesség életét és vérét áldozva sikeresen védte meg a királynő jussát az osztrák örökösödési háborúban a porosz-bajor-francia szövetség támadásával szemben. Az ezt követően beálló békeidő a történelem unalmas lapjait sejteti. A felszín alatt azonban jelentős politika- és társadalomtörténeti változásoknak lehetünk szemtanúi. A reformáció idejétől felekezeti alapon szerveződő magyar társadalom törésvonalai ugyanis megváltoztak: a viták során a vallási kérdés helyett a rendek közös jogai kerültek előtérbe, amely megnövelte a nemzeti alapokon álló, egységes rendi politika lehetőségeit. 1751-re az országgyűlési tárgyalások hangadóivá a korábban domináns főrendek helyébe lépő, jómódú birtokos nemességből kikerülő vármegyei követek váltak. Nagy János könyve nemcsak ennek a korszakos irányváltásnak egyik kulcselemét mutatja be, hanem megtudhatjuk azt is, hogyan zajlottak a korabeli politikai csörték: a rendi ellenzék gúnyversei szórakoztató pillanatokat szerezhetnek a történelem iránt érdeklődő olvasónak. Ha pedig feltesszük magunkban a kérdést, honnan jött a reformkor és 1848 nemesi lendülete és összefogása, ne felejtsük el az 1751. évi országgyűlést!