Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az országgyűlés előzményei és előkészítése
von Bartenstein bárónak, a Titkos Konferencia titkárának.160 Ténykedése az eddigi országgyűlés-történeti szakirodalomban nem ismert, noha számos, az uralkodóhoz írott levele, előterjesztése maradt fenn e diéta időszakából.161 A királyi előterjesztések és a kancellár ezt kísérő beszédének megfogalmazásában is részt vett 1751 áprilisában, illetve ő írta a királynő május 5-ére tervezett, latin nyelvű üdvözlő beszédét is, amelyet akkor mondott el, amikor a diétára érkezett.162 Ezentúl számos hatalomtechnikai megjegyzést is tett Mária Teréziának annak érdekében, hogy az uralkodó akaratát a diétán keresztülvihesse. Bartenstein úgy vélte, hogy a magyar mágnásokat a királynőnek fel kell használnia politikai céljai elérése érdekében, ezért javaslataik előzetes kikérését az országgal kapcsolatos ügyekben hasznosnak, sőt szükségesnek vélte. Kérte a királynőt, hogy megjegyzéseit ezért velük is közölje. A mágnásokkal ellentétben a vármegyei követekről úgy gondolta, hogy többségük nem fog hozzájárulni az adóemeléshez. Mindezek mellett az a belátása, hogy a magyar nemesség a Monarchia jóléte (die Wohlfahrt der Monarchie) és saját java (ihr eygenes besten) iránt egyaránt elkötelezett. Ám a magyar adóemelés nélkül az egész monarchia nem tudna tovább fennmaradni, ezért ennek kell alárendelni a további intézkedéseket. Nem szabad például lerövidíteni a diétát, mivel az adóemelés megszavaztatásához sok idő szükséges. Az előterjesztésekben a királynő által az országnak adott jótéteményeket nem szabad elhallgatni, amivel ellensúlyozni lehet azokat a sérelmeket, amelyeket a végrehajtatlan diétái törvénycikkek kelthetnek. Ezentúl az előterjesztésekbe bekerülhetne az a Pragmatica Sanctióból eredő gondolat, hogy az örökös tartományokkal együtt Magyarország jóléte és békéje a kölcsönös, szoros és felbonthatatlan viszonyukból ered. Mindezt a magyar rendek felé emlékeztetőül szánta a szerző, akikben tudatosítható ezáltal, hogy ők a Monarchia kedvezményezett 160 Johann Christoph von Bartenstein (1689-1767) strasbourgi protestáns polgári családból származott. Strasbourgi jogi tanulmányai után beutazta Európát, többek között járt Párizsban, Bécsben. 1715-ben magántisztviselőként Bécsbe telepedett át, majd egy évvel később katolizált, hogy állami szolgálatba léphessen. 1727-ben a Titkos Konferencia titkára lett, amely hivatalában mindkét uralkodó bizalmasaként 1753-ig maradt, majd a Directorium alelnökévé emelkedett. 1727-től az Osztrák Udvari Kancellária tanácsosa, majd 1732-től alkancellár is volt. Ilyen minőségében (Sinzendorf osztrák főkancellár mellett) a Monarchia külügyeinek egyik irányítója. Közben 1727- ben birodalmi, 1744-ben osztrák báróságot kapott. 1751-től a trónörökös, József főherceg nevelője is volt. Életpályájára: Arneth 1871b. 6.; Macartney 1969. 24-25.; Peper-Walling 2009. 177., 180-183. 161 A leveleket kötete függelékeként, de feldolgozatlanul, néhány lábjegyzetnyi kommentárral kiadta: Hornig 1903.160-180.1-VIII. levél. 162 OStA HHStA Hofarchive, Staatskanzlei, Vorträge, 66. doboz. 1751. Konferenzprotokolle und Referate. 1751. január. 95-98. fol. A rövid beszéd tervezetét és kommentárját közli: Hornig 1903. 165-166. 47
