Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A felsőtábla az 1751. évi országgyűlésen
A felsőtábla az 1751. évi országgyűlésen Jelen fejezetben nem elsősorban a felsőtábla tagjai átfogó országgyűlési szereplésének elemzésére törekszem — ezekről átfogó képet alkotni az itteni eseményeket is ismertető napló hiányában szinte lehetetlen —, de nem is részletes prozopográfiai vizsgálattal közelítem meg őket. Az adóvitákról készült fejezetből a hangadó főméltóságok csoportja nagy vonalakban megrajzolható. Célom most az, hogy a korabeli rendi közvélemény pasquillusokban megmutatkozó mágnásképét vázoljam fel, és ezt ütköztessem a kortársak egyéb megnyilatkozásaival. Reményeim szerint ezzel bemutatható, hogy a mágnások tekintélye hogyan tűnt tova a diétái politizálásban, és miképpen erősödött meg az őket bíráló hang a század közepének diétáin. A kortárs reprezentációk vizsgálata közben további kérdésként merül fel, hogy az uralkodó milyen formában honorálhatta a vezető családokból származók a pasquillisták által sokat korholt lojalitását, és milyen szerepet játszottak a diéta eseménymenetében a nekik juttatott különböző tisztség-, rang- és címadományozások. Már a kortársaknak is feltűnt, hogy a királynő magyarországi politikájának alapja az arisztokráciának nyújtott kedvezéseken és kegynyilvánításokon nyugszik, amellyel — lemondva az alapvető reformokról — megnyerhette támogatásukat a magasabb adóösszeg megszavaztatásában.1812 Kérdés, hogy valóban ennyire tömegesek voltak-e ezek a kedvezések, és elérték-e a kívánt politikai hatásukat az országgyűléseken? Mi volt ezek jellemzője? Végül az érintett csoport néhány jelentős képviselőjének kivételesen megmaradt személyes megnyilatkozásával, ego-dokumentumával egészíteném ki az országgyűlési források (főként naplók) által nyújtott egyoldalú képet. 1812 A velencei követ jelentéseit felhasználva: Bérenger 2010. 224.
