Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az országgyűlés előzményei és előkészítése
Az országgyűlés előzményei és előkészítése Az 1764. évi diéta kapcsán Horváth Mihály művében olvasható, hogy az 1751. évi országgyűlést nem előzték meg kellő előkészületek.107 Újabb levéltári kutatásaim tükrében szeretném ezt a véleményt cáfolni. Ahhoz, hogy a diéta mozgásterét és az itt hozott törvényeket, illetve elhangzó viták jelentőségét mérlegre tehessük, el kell helyeznünk a Habsburg Monarchiát a nemzetközi erőtérben, és ebben a Magyar Királyság és rendiség helyét is meg kell határozni. A szatmári béke (1711) után a magyar rendiség megkötötte a maga kiegyezését a Habsburg államhatalommal. Az ország megőrizte állami önállóságát, cserében elfogadta a Pragmatica Sanctiót és a Habsburgok örökös tartományaival való „oszthatatlanul és elválaszthatatlanul” való kormányzását. A királyi hatalom által az országgyűlésen kezdeményezett reformok a Helytartótanács felállításával és a bírósági reformmal, illetve a kerületi táblák felállításával az 1722-1723. évi diétán megakadtak. Folytatódott a protestánsok kiszorítása a közéleti tisztségekből, amit a vallásügyi rendelet, a Carolina Resolutio (1731) még fel is erősített. Vallási sérelmeiket 1715-től az országgyűlés nem tárgyalhatta. 1728—1729- ben — noha a felekezeti viták ekkor még fellángoltak — egyre inkább az adókérdés, pontosabban a nemesség megadóztatása és az adóemelés uralta a diéták napirendjét. Az 1728-1729. évi diétán III. Károly kísérletet tett arra, hogy elfogadtassa a rendekkel a lombard mintára bevezetendő földadókatasztert, amelynek következtében a nemesi birtokú (allodiális jogállású) földeket is összeírták és megadóztatták volna. A kormányzat végül a rendek erős ellenállását látva elállt szándékától, megelégedett az adóemeléssel.108 A rendek azonban ettől fogva joggal láthattak minden Bécsből érkező reformkísérletben a nemesi előjogokra veszélyes intézkedést. 107 Horváth 1873. 352. 108 Szíjártó 2005. 232-234. 34
