Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A diétai szereplők
Nemes Vármegye Szegénységének, nem consentiálhattunk, úgy ezen oblatum dolgában”.1599 Az adókérdés mellett a tiszai vármegyékben élő, nagy létszámú, de bizonytalan jogállású armalista és kurialista nemesség ügye nemcsak regionális, de országos fontosságú politikai kérdés lett.1600 A követeinek adott sérelmi listájában Bihar vármegye vetette fel a problémát legélesebben: ebben kérték az armalista nemességre az 1723. évi 6. törvénycikk által előírt taksa eltörlését.1601 Az osztrák örökösödési háborúk alkalmával követett gyakorlatot kárhoztatták, miszerint a nemesi felkelések alkalmával nemcsak személyesen hadba szólították az érintetteket, hanem még pénzbeli felkelési váltságot is fizettettek velük.1602 A vármegyében élő nagyszámú és vagyontalan nemesség érdekeit tükrözi az a pont is, miszerint szűnjön meg az a bevett eljárás, hogy az érintettek az uralkodói birtokadományokhoz egy bizonyos pénzösszeg letétele ellenében tudnak csak hozzájutni, mivel a taxalisták soha sem tudnak annyi pénzt összegyűjteni, hogy birtokot szerezzenek.1603 A bihari armalisták taksa (vagy taksa)fizetés eltörlésével kapcsolatos sérelme bekerült az országos sérelmi listába.1604 A nagy lélekszámú nemességgel bíró, hasonló rendi struktúrával rendelkező tiszai vármegyék 1599 MNL SzSzBML IV.l.b Acta politica anni 1751. 255. cs. Fase. 52., Nr. 294. Pozsony, 1751. július 28. 1600 Biharhoz hasonlóan jelentős számú kisnemes élt a többi szomszédos megyében. Messze az országos átlag feletti számban éltek Máramaros megyében, amelynek 1787-ben minden ötödik lakója nemes volt: 86000 lakosból kb. 15000 fő (Bélay 1943. 100-101.). Ugyanekkor Szabolcs megyében a lakosság 12-13%-a volt nemesi jogállású, vagyis 6803 fő (Takács 1991. 100-101.). Zemplénben ugyan kisebb arányban, de még így is nagy számban éltek nagyrészt vagyontalan armalisták (1787-ben 4928 nemes férfi a 210000 fős összlakosságból). Ugyanitt az 1754-55. évi országos összeírás szerint a nemesi népesség 59,6%-át vagyontalan armalisták alkották (Barta 1997. 183., 194.). 1601 A sokat említett törvénycikk inkább egy 16-17. századi gyakorlatot erősített meg, nem egy új rendelkezést vezetett be a szakirodalom szerint. A szerző kimutatta, hogy a törvényben emlegetett „megyék házi szükségeire” kitétel nem feltétlenül jelentette azt, hogy a nevezett réteg kizárólag taxát fizetett, és ez a házipénztárba folyt volna be, mivel a megyei adókezelési gyakorlatban a hadiadó és a taksa a beszedéskor még nem vált ketté. Erre: Szíjártó 2006. 156-159. A korabeli törvényi szabályozás szerint a megyéknek saját szükségleteikre (útépítés, apparátus, és székház fenntartása) a nemesektől, iparosoktól, ill. a zsidóktól szedett taksájából felhalmozódó háziadóról külön kellett számadást készíteni, elválasztva a hadiadótól, ám a gyakorlat sokszor mást mutatott. A megyei adókezelési gyakorlat sokszínűségét mutatja, hogy egy 1730. évi helytartótanácsi felmérés szerint voltak megyék, amelyek nem szedtek háziadót, hanem a hadiadóból fedezték minden kiadásukat. Máshol a házipénztárból is fizettek katonai célú költségeket. Erre: Schramek 2018. 1147-1148. 1602 Ennek során két alkalommal (1741-ben és 1744-ben) került sor a nemesi felkelésre. Erre: Szíjártó 2006. 150. 1603 MNL HBML IV.l.a 13. köt. 1667-1698. Bihar vármegye az országgyűlésre beadott sérelmi listája (6., 23., 25. pont). 1604 MNL OL N 54 Lad. T. Fase. EEE. No. 26. Gravamina et postulata Inclyti Regni Hungáriáé sub generali Regni Hungáriáé pro die 18 mensis Aprilis anni 1751. in liberam regiamque Civitatem 3*7
