Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A diétai szereplők
ágensként a mágnások szolgálatába állhatott.1467 A köznemesi családok ebben a régióban a nagybirtokos családokhoz való kötődésüket, vagyis „a familiárisi, kliensi kapcsolatokat középső szinten sem vethették le” annak érdekében, hogy hivatalhoz, jobb pozíciókhoz jussanak a vármegyében vagy a királyi szolgálat területén.1468 A nagy ívű hipotézisek mellett ezek állításait verifikáló vagy módosító, de megyei szintű esettanulmány alig született. A dunántúli vármegyék közül például Somogybán és Tolnában a vármegye vezetése a vármegyén kívül lakó, abszentista főnemességéből a jómódú birtokos köznemesség kezébe került át már az 1730-as évektől. Ám a nagybirtok helyi képviseletét ellátó köznemesek (ügyészek, kisebb részben tiszttartók) felemelkedésében mindenhol nagy szerepet játszott az, hogy a latifundiumok adminisztrációjában annak erőforrásait saját céljaikra tudták fordítani.1469 Feltételezésem szerint a klientéla működésének vizsgálata talán közelebb vihet a korabeli politikai viszonyrendszerek megértéséhez is, ezért a továbbiakban egy az 1751. évi országgyűlésen vármegyei követi megbízást vállalt főúri kliensnek a pályáját tekintem át ebből a szempontból. A kliens-rendszer a patrónus és a kliens közötti aszimmetrikus kölcsönösségen és a függőségen alapszik. A kliens szolgálatait a patrónus javakkal és szolgáltatásokkal viszonozta.1470 A kliens irányában a patrónusnak különleges bizalmat kellett táplálnia ahhoz, hogy személyes jellegű, gazdasági és politikai ügyeinek intézésével is megbízhassa, ami egy átlagos alkalmazottnál jóval nagyobb és alig ellenőrzött mozgásteret jelentett. (Ez persze nem jelentette azt feltétlenül, hogy az illető a nagybirtokos állandó fizetett alkalmazottja volt.) Ez a viszonyrendszer egyfelől előnyös volt a főnemesség számára, amely lekötelezett kliensei révén, személyes kapcsolatai útján befolyásolni tudta a vármegyei politikát.1471 Ezen túl a klientúrán keresztül, állami bürokrácia híján, a kormányzat helyi megtestesítőjeként érvényesíteni tudta az államhatalom előírásait, rendelkezéseit az autonóm közegnek tekintett vármegyékben.1472 Az ország kormányzati központjától távol élő arisztokráciának pedig szüksége volt 1467 Kovács 1997. 57., 61-62. Kovács Ágnes szerint a fő különbség inkább az oszmán-török megszállás által érintett és attól megkímélt területek rendi társadalma között állt fenn. 1468 H. Balázs 1987.130. 1469 Szíjártó 2005. 372—373.; Szíjártó 2006. 127-129.; Nagy 2015a. 952—953. Tolna vármegye nagybirtokos arisztokráciájának birtokviszonyairól és a köznemességhez fűződő kapcsolatáról, nagyrészt reformkori példák alapján: Glósz 1991.14.; Glósz 2002. 373., 375. 1470 Vári 2005.203. 1471 Vári- Pál-Brakensiek 2014.97.; Vári 2005. 207. 1472 A kliens-rendszernek meghatározó szerepe volt az államképződés folyamatának kibontakozásában. Ezt hangsúlyozza: Hengerer 2005.63. A magyar viszonyok közt tárgyalja fontosságukat: Vári 2005. 227-228. 294
