Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az 1751. évi országgyűlés szakirodalmi értékelése
évi diétát is, amelyek „óta maga is szükségesnek látta Magyarország ilyetén megkárosítását, miután tanácsosai folyvást szemei elé tartották, hogy a nemesség adómentessége miatt az ország sokkal kisebb terhet visel, semmint az örökös tartományok”.68 Értékelésében egykori tanárát és mesterét, Marczali Henriket követte,69 de felhasználta Eckhart Ferenc már előbb említett könyvét is, miszerint Magyarország ipari fejlődését a Habsburg gazdaságpolitika hosszú távon megakasztotta, és Ausztriának gazdaságilag alárendelt nyersanyag-beszállítóvá, illetve agrárországgá tette. A barokk időszak a békés építőmunka Szekfű által nagyra értékelt kora volt (a 17. századhoz vagy a liberalizmus korához képest), azonban ez - érezhető ellentmondásként - a 18. századi Habsburg gazdaságpolitika negatív megítélésével ellenpontozódott.70 Az országgyűlésről írott egyetlen önálló könyv, Rozgonyi János kismonográfiája — az impresszum szerint — 1944-ben jelent meg Budapesten.71 A méltatlanul elfeledett, a későbbi kutatók által figyelemre se méltatott, ámde rendkívül adatgazdag munka kronologikus rendben követi végig a diéta eseményeit, felhasználva - a kiadott forrásokon és szakirodalmon kívül - az Országos Levéltár Regnicolaris Levéltárának forrásanyagát. Elsőként foglalkozott azzal a kérdéssel a magyar történészek közül, hogy Magyarország mekkora részét viselte a Habsburg Monarchia közterheinek az 1751. évi adóemelést követően.72 73 Műve összegzése azt sugallja, hogy a szerző nemzeti-függetlenségi látószögből ítélte meg a diéta eseményeit, ám — Acsády nyomán — a parasztság, a „szegény adófizető nép” sorsának alakulása iránt is érdeklődött, ennek érdekében elképzelhetőnek tartotta a politikai rendszer átalakítását.71 A diétát igyekszik beilleszteni abba a folyamatba, amelyet III. Károly óta a kormányzat parasztságvédő intézkedései jellemeznek az adóalap védelme céljából, pontosabban szólva egyfajta folyamatos versengést tételez fel a rendek és az uralkodók között, azért, hogy melyik fél tud a jobbágyságtól saját maga számára nagyobb bevételeket kisajtolni.74 68 Szekfű é.n. 315-316. 69 Szekfű Gyula és Marczali Henrik 18. század-képének hasonlóságaira újabban: Dénes 2011. 195— 212., különösen 212. 70 A Magyar történetben tárgyalt egyes korszakok értékelésére: Dénes 2015. 316-317. 71 Rozgonyi 1944. 54-56. 72 Rozgonyi 1944. 32-35. 73 Acsády értékelésére: Acsády 1904. 509-510. 74 Szerinte a kormányzat csak az 1767-es urbárium bevezetésével ért el áttörést a földesurakkal szemben a földesúr-jobbágy viszony szabályozásának kérdésében. A legnagyobb problémát ugyanis az okozta az állam számára, hogy szokásosan a jobbágy előbb földesurának rótta le a járadékait, és csak azután fizette meg az állami adót (hadiadó), ami az állam számára - a gyakori fizetésképtelenség esetén - hátrányos volt: Rozgonyi 1944. 54. 2Ó
