Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A diétai szereplők
pasquillus jellemzi őket biblikus, de homályos tömörséggel. Többségük szerepe inkább passzívnak tűnik, követeik egy-egy ellenzéki vezérszónok mögé sorakoztak fel.1278 Egy-egy esetben a következő diétán is ellenzékiként szereplő, de az 1751. évi országgyűlésen is jelen levő követ személye adhat támpontokat. Abaúj megyét már ekkor is az 1764-1765. évi diétán ellenzéki vezérként befutó Tiszta Pál képviselte.1279 1751-ben és 1764-1765-ben egyaránt ott tartózkodott Bihar megye követeként Bossányi Ferenc, aki az utóbbi alkalommal követtársával, Baranyi Gáborral együtt az ellenzék egyik vezére lett.1280 Két Tiszán inneni megyének, Szepesnek és Gömörnek a követeitől sem ismerünk az 1751. évi országgyűlés idejéről állásfoglalást, csak két pasquillusból való idézet sugallja ellenzéki pártállásukat.1281 Ennek az ellenzéki szerepvállalásnak viszont ellentmond két képviselőjüknek (Daxner András, Pletrich László) a királyi kegy megszerzésére törekvő, ebben az értelemben sikeres pályafutása.1282 A fent említett bizonytalanságok miatt a két megyét a korabeli Magyarország politikai térképén egyik jelzett csoporthoz sem tudtam besorolni, illetve elhelyezni.1283 Motivációikat tekintve a kormányzat mellé a diéta alatt „átállt” vármegyék közt is különbséget kell tenni. Vas, Moson és Pozsony vármegye követeineka főispáni érdekérvényesítés és alapvetően az udvarhoz kötődő kapcsolatrendszerük miatt - a diéta elején tapasztalható ellenzékisége inkább egyfajta rövid 1278 A naplók csak összefoglaló jelleggel említik a tiszántúli és Tiszán inneni vármegyék magasabb adóösszeggel szembeni végső kiállását, szinte közmondásszerű ellenzékiségük egyik megnyilvánulását. Ezekre ld. június 11-i, 21-i vagy július 12-i állásfoglalásukat az adóvitában. 1279 Horváth 1873. 363. 1280 Az ellenzéki vármegyék közt sorolja fel mindkettőt: Szíjártó 2016a. 164-165. 1281 OSzK Ktt. Quart. Lat. 2497. 3-5. p. Paskvillus ex Sanctis Scriptis adplicatus ad Status; OSzK Ktt. Quart. Lat. 445. 22-23. fol. Regina verba mea percipe. 1282 Gömör megye egyik követe, Pletrich László alispán pl. már 1747-ben pályázott a királyi táblai ülnökségre, de ítélőmesterré csak 1757-ben léptették elő. Daxner András a diéta alatt (1751 augusztusában) szerzett uralkodói megerősítést egy Sáros megyei birtokára, mint az újonnan esztergomi érseki méltóságot nyert és szepességi kötődésű Csáky Miklós jószágigazgatója. A kancelláriai levéltárból származó ügyirat tanúsága szerint egy évvel korábban megpályázta a Tiszán inneni kerületi ítélőtábla ülnöki tisztségét, de sikertelenül. Pletrichre ld. a Személyi adattár című fejezetet, és kérvényét: MNL OL E 584 Személynöki iratok. 23. cs. 1747. április 14-i felterjesztés a Gyurcsányi Imre halálával megüresedett királyi táblai ülnöki helyre pályázó személyekről. 15. föl. Daxner András kérvényére: MNL OL A 1 1750. év. No. 107. Bécs, 1750. szeptember 4. 1283 A két megye későbbi politikai álláspontjáról szórványos adataim vannak, amelyek inkább ingadozó álláspontjukra utalnak. Szepes megye követeit 1764-65-ben a szélsőséges ellenzékiek között említi Festetics Pál egyik bizalmas jelentése, az 1790-91. és 1832-36. évi diétákon a megye követei már a jobboldalt (kormánypártot) erősítik (OStA HHStA Kabinettsarchiv, Nachlass Nenny. Festetics Pál titkos jelentése. No. 43. 1764. október 10. és Kecskeméti 2008. 314., 341.). Gömör 1790—91-ben még az ellenzéket, 1834-re a kormánypártot támogatta (Soós 1997. 294-308., Szíjártó 2005. 612.). 251
