Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A diétai szereplők
működött Bécsben.1221 1751-ben négy megye esetében fordult elő, hogy egy-egy központi kormányhatóság tisztviselőjét választották meg vármegyei követté (Hont, Sáros, Szatmár, Ung vármegyékben).1222 Két fő (Adelffy Antal vasi, Nozdroviczky Miklós Csanádi követ) kincstári ügyészként működött követté választásakor.1223 A század első felében ez még gyakori jelenség volt, de csökkenő mértékben a korszak végéig elvétve akadt példa arra, hogy központi kormányhatósági tisztviselők megyei követséget is vállaltak.1224 A tapasztaltak alapján elmondható, hogy a megyei nemesség számára a központi állami adminisztrációban való hivatalviselés sem jelentette feltétlenül a kormányzati akarat kritikátlan kiszolgálását és a rendi jogok védelmének feladását.1225 Nem jelentett ez szervilizmust, sőt, kivételesen a megyei érdekek akár ellenzéki képviseletét sem zárta ki, amiként Szuhányi Márton életpályája és diétái szereplése is példa erre.1226 A korábbiakhoz képest a kettős funkció (vármegyei követség és a kormányzattól függő hivatal) vállalása és egyidejű betöltése azonban a 18. század második felétől egyre inkább összeegyeztethetetlen lett a rendiség és a kormányzat közti frontvonalak megmerevedése miatt.1227 A térségből a hasonló 1221 Festetics Pál 1762-1772 között töltötte be ezt a tisztséget. Erre: Bölöny 1979.108-110. 1222 Hont vármegye követe, Majláth József a Királyi Tábla királyi ülnöke, Sárosé Péchy Gábor nádori ítélőmester, Szatmáré Szuhányi Márton helytartótanácsos, Ungé Huszty István jogtudós és eperjesi kerületi táblai ülnök volt. 1223 Nagy 2017a. 47., Vámos 2011.93. (65. sz.) 1224 A 18. század második felére megváltoznak az erről alkotott vélemények: a korabeli politikai gyakorlatra alapozva a kortársak mégis úgy tartották, hogy a dikasztériumi hivatalnokok a királyi (központi) hatalmat képviselik, amely összeférhetetlen a rendi jogok védelmét ellátó vármegyei funkció vállalásával. Az ily módon történt követküldés jelenségének oka kettős: egyfelől a vármegyék megpróbálták egy-egy, a megyéjükben is birtokos kormányhatósági hivatalviselő, Pozsonyban és Pesten is meglévő befolyását felhasználni saját vármegyéjük érdekében, másfelől kézenfekvő és olcsóbb volt egy eleve helyben lakó tisztviselőt megnyerni e tisztségre. A jelenségre utal reformkori példák alapján: Pálmány 2011.49. 1225 Szuhányi Márton helytartótanácsos és Szatmár vármegye követe Károlyi Ferenchez írott leveleiben utal arra, hogy az 1751. évi országgyűlés előkészítésére kiküldött helytartótanácsi ad hoc bizottság (melynek maga is tagja volt) tervezetében a korábban nem orvosolt sérelmek és végre nem hajtott törvényeket végrehajtását szabta az adóemelés feltételeként: MNL OL P 398 73725. Szuhányi Márton levele Károlyi Ferenc grófhoz. Pozsony, 1750. december 19. 1226 Szuhányi pályájára újabban: Nagy 2016a. 150-160. Ennek ellenére a nemesi közvélemény egyre inkább elítélendőnek tartotta a központi hivatal vállalását és összeférhetetlennek tekintette a rendi érdekek képviseletével, amiként a pasquillus-irodalom erősödő kritikai hangjai is jelzik ezt. 1227 A jelenségre: Szíjártó 2016a. 200.; Szíjártó 2019a. 58.; Szíjártó 2019b. 26-27. Saját kutatásaim is utalnak e politikai törekvés diétái jelenlétére. Az 1764-65. évi diétára kiküldött nógrádi követek utasítása egyenesen összeférhetetlennek tartotta a királyi táblai és bármilyen más kormányhatósági hivatalvállalást a vármegyei tisztséggel, ill. országgyűlési követséggel, azzal érvelve többek között, hogy ez megzavarhatja a szavazás rendjét. A vármegye ezért követelte, hogy hozzanak törvényt 246
