Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Indigenák az 1751. évi országgyűlésen
forintra emelését, és hogy az erről szóló okleveleket az országgyűlési befogadás előtt ne adják ki. Ha pedig valakinek nincs törvényes joga arra, hogy a diétán ülési és szavazati joga legyen, akkor annak erre való törekvését mindenképpen gátolják meg. Amennyiben azonban a külföldiek ülőhelyet mégis kapnának, akkor a szavazati jogukat vonják meg tőlük - így szólt a vármegye útmutatása.1157 A naplók tanúsága szerint az országgyűlés is hasonlóan bizalmatlan hangot ütött meg a honfiúsított külföldiekkel szemben. Már a tárgyalások elején, 1764. június 23-án a mágnások között megjelent több indigena (köztük egy bizonyos ifjabb Perlas őrgróf),1158 akik — noha nem teljesítették a törvény által előírt követelményeket - azt állították, hogy ülőhelyük és szavazati joguk van az országgyűlésen. A rendek megtagadták tőlük ezt, és a törvényi követelmények teljesítésére utasították őket.1159 Összességében megállapítható, hogy a kérvények elbírálásakor a rendek a hazai törvényeknek megfelelően próbáltak eljárni, igazodva ugyanakkor az aktuális társadalmi igényeikhez, illetve elvárásokhoz és a politikai helyzethez. Az indigena családok részéről az ősök katonai érdemeire vagy a magyar főnemesi rokonságra való hivatkozás mellett megjelent a saját erejére, tehetségére és tudására támaszkodó, a közjó előmozdítására apelláló ambiciózus főúri hivatalnok típusa is. A honfiak számára az indigenátus megszerzése nemcsak a családi presztízs növelése miatt volt fontos,1160 hanem a magyar főnemességbe való integrációjukat is elősegítette: ennek a rendi közösség részéről való elismerésének jele volt az indigenátus. Becikkelyezésük leginkább kézzelfogható haszna magyarországi földbirtoklásuk jogi alapjainak megerősítésében, itteni szerzeményeik legitimálásában nyilvánult meg. A rendi társadalom más csoportjai sokszor érdekeltek vagy ellenérdekeltek is lehettek az indigenátusok odaítélésében. A rendi intézmények képviselői - a törvényesség fontosságára apellálva - a tömeges honfiúsítások időszakában is képesek voltak szembemenni az uralkodói akarattal és a magánérdekkel (amint ezt az 1724. évi devecseri birtokvásárlás példáján láttuk). Az országgyűlés 1751-ben a politikai helyzet függvényében több 1157 Kiss-Nagy-Kapitány 2015. 69. 1158 Itt a Magyar Törvénytár szerint Villana-Perlas Ferencről, Rialp őrgrófjáról, a horvátországi Ozalj, Bród és Grobnik várának uráról lehetett szó, aki végül a szükséges eljárások után az 1764. évi 47. törvénycikkben nyert magyar honfiúságot. 1159 OStA HHStA Hofarchive, Länderabteilungen, Ungarische Akten, Comitialia. Fase. 408., Konv. B. „Bericht über den Verlauf des ungarischen Landtags 1764” 4-5. fol. 1160 MNL OL N 73 1. cs. Iratok. Lad. X. Fase. A. No. 17. 33. fol. Gróf Csáky Imre kalocsai érsek levele Pálffy Miklós gróf nádorhoz. Bécs, 1714. november 13. A levélíró tudósítása szerint Gronsfeld gróf indigenátusát a rendek nem ismerték el, ami „Böcsületinek nem kevés csorbulására vagyon, s valakit elől, s utói talál mindenütt panaszólkodik, sopánkodik”.
