Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Indigenák az 1751. évi országgyűlésen
bizottsági jelentés augusztus 24-én került először az alsótábla elé, ahol a rendek az egyes kérvényeket vagy elfogadták, vagy elutasították. Az indigenákkal foglalkozó augusztus 24-i, majd 26-i vitában aztán a rendek meg is támadták Odescalchi herceg kérvényét, alkalmazva a kereskedelemügyi sérelmekben is használt okfejtést. Azzal érveltek ugyanis, hogy a nevezett herceg nem él Magyarországon: birtokai jövedelmét kiviszi az országból és máshol költi el."46 Távolléte miatt esküjét sem tudná letenni — érveltek. (Ugyanakkor 1741-ben is előfordult, hogy a távollévő indigena nevében követe tett esküt.)1146 1147 Viszont Esterházy herceg követe, Jeszenák János deklarálta ura nevében, hogy Odescalchi hercegnek sok magyar tartozik hálával, ezért kötelesek megtenni neki azt a szívességet, hogy honfiúvá fogadják. Bohus János zólyomi követ az augusztus 26-i vitában felállt és tiltakozott a honfiúsítások ellen, mondván: előző nap az alsótábla még a szavazatok számának csökkentésével foglalkozott, másnap viszont már rövid időn belül annál több szavazatot halmozott föl az indigenátusok adományozásával. Az ellenzéki követ érvelése arra utal vissza, hogy a rendek a korábbi ülésen az uralkodó által újonnan szabad királyi várossá tett négy város (Győr, Zombor, Komárom és Újvidék) privilégiumát országgyűlési képviselet és szavazati jog nélkül akarták törvénybe iktatni, okkal tartva attól, hogy követeik a kormányzat táborát fogják erősíteni. A naplókból fény derül a rendek azon félelmére, hogy a kormányzat az indigenákat saját politikai céljaira szándékozik mozgósítani: ugyanezen vita kapcsán többen hangoztatták azt, hogy a városok kiváltságainak törvénybe iktatását csak sok indigena szavazatával lehet elérni.1148 Az indigenátusok szaporítása valóban nem illett a vármegyei követek stratégiájába, sőt, ugyanekkor felmerült (a királyi tábla ülnöke, Zoltán István részéről, talán ironikus felhanggal), hogy hozzanak törvényt arról, hogy a jövőben egyáltalán ne lehessen külföldieket honfiúvá fogadni, de ezt, mint megvalósíthatatlan javaslatot végül elutasították.1149 Az alsótábla augusztus 24-én tárgyalta Lotaringiai Ferenc császár és társuralkodó levelét, amelyben - a tractatus diaetalis hagyományos útját megkerülve - a rendek figyelmébe ajánlotta Ignatz Koch bárónak, a Kereskedelmi Főigazgatóság ülnökének és FranzJosefToussaintnek az indigenátusi kérvényét. Az előterjesztést az alnádor, Terstyánszky János tette. Koch folyamodványára 1146 A család leginkább Rómában élt. A családra: Gudenus 1993. 396-397. 1147 OK 700.467. Acta seu diarium. 448-449. p. A forrás szerint Modena hercege távollétében is alsótáblai követe tette le az esküt. 1148 OK 700.467. Acta seu diarium. 452—453. p. 1149 Uo. 446-447. p. 23°
