Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Indigenák az 1751. évi országgyűlésen
mágnás között 14 indigena származású család tagját találtam (14 %).1079 Ez nem jelenti azonban azt, hogy az említett indigenák a diétái tárgyalásokon végig részt vettek volna, mivel ugyanazok a személyek - ezt a távollévők követeinek névsora bizonyítja — az alsótáblára is küldtek maguk helyett követet.1080 Az udvari méltóságviselők követhették az uralkodónő és családja mozgását: távollétükben Pozsonyban követük vett részt az alsótáblai üléseken.1081 Összességében úgy tűnik, hogy az indigenák magyar rendi politika iránti érdeklődése a század elejéhez hasonlóan 1751-ben is csekély maradt: az 1722-1723. évi diétán is csak nyolc fő jelent meg közülük személyesen.1082 Az alsótábla 289 résztvevője közé 62 indigena származású (világi) személy (akik 51 családból származtak) küldött maga helyett követet: vagyis az alsótábla résztvevőinek kb. egyötöde képviselt indigenákat vagy indigenákat is (21,45%).1083 Ezt figyelembe véve megállapítható, hogy az indigenák képviseletét bele - a fent említett oknál fogva - az egyes külhoni származású főpapok és egyházi testületek (káptalanok, konventek, apátságok) tagjai. Kontroliforrásként használtam még más országgyűlési naplók listáit is: OK 700.462. Acta dietae. 203-206. p.; OK 700.468. Diarium generalis. 6-9., 16-27. p. Az alábbi számszerű összesítésbe - a rendi jogértelmezést követve - azoknak az indigena (honfiúsított) főrangú családoknak a férfisarjai, ill. távollétükben az 1751-es diétán az őket képviselő alsótáblai követeik kerültek be, akiknek (ill. családjuknak) honosságát a 16. század közepe óta valamelyik országgyűlés törvénycikkben elismerte. Emellett az egyes indigena főurak özvegyeinek követküldését is bevettem a vizsgálatomba. Az egyháziak esetén alig-alig találni honosításra utaló törvénycikket: itt legtöbbször csak a Királyi Könyvekbe vezették be az illetőt, de a becikkelyezésre - a kisebb javadalmasok esetében talán főként anyagi okokból - nem került sor. A külföldi származású, egyházi méltóságot is betöltő indigenák szerepével itt nem foglalkozom. Erre a csoportra: Forgó 2017b. 33-39., különösen 38. 1079 Megjelentek a felsőtáblán: Gvadányi Adám gróf, Starhemberg Emánuel gróf, Weissendorff Ferdinánd gróf, Kollonich László gróf, Mercy Károly gróf, Petting Adolf gróf, egy bizonyos Buttler gróf, Sytrom [helyesen Styrum-Lymburg] Károly gróf, Sermogl Péter báró, Neffczer Jakab báró, Pfeffershoven József báró, Weisz (Weiss) János és Péter báró, Schönborn Jenő herceg. 1080 MNL BAZML SFL IV.2001.m. 6. köt. Diarium Diaetae anni 1751. pro Archivo Comitatus Zempleniensis. 1081 OStA HHStA SB Khevenhüller/ Riegersburg. Jó példa erre (a később kiadott naplójáról híressé vált) Johann Joseph von Khevenhüller gróf főkamarás és távollévő követének, Franz Herleinnek a levelezése. Herlein levelei azokból az időszakokból datálódtak, amikor Mária Terézia és a feladatköre miatt vele tartó gróf távol volt Pozsonytól. így az sem lehet véletlen, hogy abból az időszakból nem ismerünk hasonló jelentést, amikor a királynő-császárné a koronázóvárosban tartózkodott, hiszen itt Khevenhüller gróf (családja 1633-tól magyar indigenátussal is rendelkezett) személyesen figyelemmel kísérhette a tárgyalásokat. Itt szeretném kifejezni köszönetemet Dr. Bartolomäus Khevenhüller-Metschnek, hogy a családi levéltárban való kutatásaimhoz hozzájárult, ill. Oross András levéltári delegátusnak, aki erre az értékes forrásra felhívta a figyelmemet. 1082 Szíjártó 2005.187. 1083 A távollévők követeinek csoportjára: Vámos 2012. 51-75.; Vámos 2014. 273-282. 2 I 6
