Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Indigenák az 1751. évi országgyűlésen
Indigenák az 1751. évi országgyűlésen A honfiúsítási gyakorlat a 18. században. Az indigenák száma és aránya A magyar történetírásban alapkutatásokkal kellően alá nem támasztott és elterjedt felfogás szerint az uralkodó külföldiek honfiúsításával a magyar rendiség vezetője, a régi magyar főnemesség politikai súlyát kívánta csökkenteni, és az országgyűlésen keresztül próbálta meg politikai akaratát érvényesíteni.1063 Volt szerző, aki szerint a korabeli magyar főnemesség nemcsak felhígult, hanem el is nemzetietlenedett a honfiúsítások következményeképpen, hangsúlyozva e mögött a jelenség mögött az uralkodó dinasztia politikai szándékát: „egyáltalán nem volt mellékes az udvar számára, hogy kik ültek a magyar országgyűlés felsőtábláján”.1064 A tízkötetes Magyarország története a jelenség mélyebb okaként hangsúlyozza, hogy az uralkodóház (főként 1711 után) az osztrák-cseh katonaihivatali arisztokráciának, illetve hadi szállítóinak a magyarországi törökellenes háborúban szerzett érdemei vagy anyagi erőfeszítései ellentételezésére előszeretettel adományozott magyarországi birtokokat.1065 Ezt a folyamatot honfiúsítási hullám kísérte, amely az 1687. és 1708-1715. évi országgyűlésen érte el a csúcspontját.1066 Ahogyan ezt Kaposi Zoltán a Dél-Dunántúl vonatkozásában megállapította, az indigena családok jelentős része - mivel nem élt Magyarországon - később, az 1720—1730-as években eladta magyarországi birtokait magyar főnemesi és feltörekvő köznemesi családoknak, és hamar eltűnt a magyarországi közéletből.1067 Újabban Szíjártó István kutatásai mutattak rá arra a 18. század egészére jellemző tendenciára, hogy az indigena eredetű családok nem igazán vettek részt a magyar közéletben, jelentős részük távol maradt a diétái ülésekről, és legfeljebb alsótáblai követeik útján gyakorolták politikai jogaikat. A távollévő főrendek követei pedig leggyakrabban a pars saniorrá váló megyei követek irányadását, vagyis az ellenzéki álláspontot követték.1068 A legújabb 1063 Ballabás 2012. 7. 1064 Poór 1992.102-103. 1065 Vörös 1989. 681-682. „[A] birtokadománnyal egy időben nyert indigenátus, az országgyűlésen való megjelenés és szavazás érintetlen maradt, fenyegető lehetőséget biztosítva az udvarnak a hazai arisztokrácia politikájának törvényes eszközökkel való paralizálására vagy legalább politikai súlyának csökkentésére”. 1066 Ballabás 2012.15-16. 1067 Kaposi 2001.240-242.; Marczali 1898.92-97. 1068 Szíjártó 2005.186-187.
