Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
hogy ebből adótöbbletet nyerhet - rávette erre az ország rendi elitjét. Az ingyenmunka és a korábban ingyenesen nyújtott előfogatok, illetve a nyári szénaadó eltörlése mellett kisebb, a regulamentumba foglalt eredmények hosszú távon a lakosság sorsának könnyítését hozták.924 Az adóemelést több lépcsőben, részben a felsőtáblai küldöttségek, részben a különböző magánösszejövetelek során kicsikart kompromisszummal, részben az ellenzék szándékolt megosztásával sikerült a kormányzatnak elfogadtatnia a rendekkel. A diéta hangadóivá — Ember Győző állítását cáfolva — 1751-ben már a vármegyei követek váltak. Ezt már a korábbi szakirodalom is megállapította, ám újabb források bevonásával sikerült a felszólalók és a véleményt nyilvánítók körét kiszélesíteni. A korábbi szakirodalom arról írt, hogy az üléseken a résztvevők négyötöde néma maradt.925 Eredményeim lényegében megerősítik ezt a feltétélezést. A naplók szerint felszólalókkal együtt 33—34 fő, a pasquillusokban említettekkel együtt 40—41 fő legalább egyszer felszólalt a vármegyei követek közül, vagy tőlük valamiféle, a pasquillusokban megjelenő és ezáltal nyilvánosságra jutott véleménynyilvánítás is ismert. Az alsótáblán ülő vármegyei követeknek több mint harmada, kevesebb, mint fele nyilvánított véleményt forrásaink szerint (38-47%-a).926 A szakirodalomban említett egyötödös arányt viszont a vármegyei követek 924 Schramek 2011. 113. Ezek között említhető a tiszteknek juttatandó tűzifa mennyiségének csökkentése, a nyáron fizetendő adóhányad megemelése. 925 Szíjártó 2009.93. 926 A vármegyei követek közül a naplókban a szakirodalomban már azonosított hangadókon (Csuzy Gáspár, Okolicsányi János, Bohus János, Darvas József, Török, Szathmáry Király György, Prónay Gábor) kívül újabb felszólalókat azonosíthatunk: az aradi Forray András, a barsi Bacskády Pál, a békési Klósz Mátyás, a borsodi szendrői Török József, a Csanádi Marczibányi Lőrinc, a csongrádi Lábody Adám, a győri Biró János, a hevesi Gosztonyi István és Sághy Mihály, a liptói Zmeskáll Gábor, a máramarosi Maróthy Sándor, a mosoni Csibajános, a nógrádi Batta Pál, a nyitrai Bacskády Ferenc, a pesti Beniczky István, a pozsonyi Szüllő Zsigmond és Farkas Gáspár, a somogyi Nagy János, a soproni Festetics Pál és Pászthory László, szatmári Szuhányi Márton, a tornai Seldmayer Sebestyén, a trencséni Vietoris György, a vasi Adelffy Antal és Sallér István, a zalai Nagy Mihály és Hertelendy Gábor, továbbá Ugocsa vármegyék követei. Van olyan napló, amely galánthai Balogh Lászlót Pozsony megye helyettes követének titulálja, de én ennek nem találtam nyomát, mindig távollévő követi minőségében szólalt fel ezen a diétán. A gyakran csak a vezetéknevén megnevezett Török nevű követ egyaránt lehet Török Sándor győri és szendrői, vagy Török József borsodi követ is. A csak a pasquillusokban megjelenő vármegyékkel és követeikkel tovább bővíthető a névsor: Baranya (Herschingjános), Esztergom (TerstyánszkyJózsef), Fejér (Rötth Sándor), Komárom (Nedeczky Ferenc), Nyitra megye (Bossányi Imre), Tolna (Perczel József). Csak az egyes megyék politikai pártállására utal, de az egyes követek aktivitásáról nem tudósít a Contra varios ex Psalmis című pasquillus, ezért ezt most kihagyom. Következtetéseimet megnehezíti, hogy bibliai citátumokkal van dolgunk, amelyeknek országgyűlési vitákra adaptált értelmezése különösen sok kételyt szülhet. 184
