Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
részsikert ért el: a kívánt 1 milliós adóösszegből 700000 forintot kapott meg. Ám ha az az adópótlék nagyságát összehasonlítjuk a kor két másik diétájáéval, kiderül, hogy míg 1751-ben 1728—1729-hez képest majdnem kétszer annyi adópótlékot szavazott meg a diéta, addig 1764-1765-ben az előzőével azonos mértékben emelkedett az ország hadiadója.919 Az 1751. évi adóemelés következtében Magyarország hadiadójának részesedése a Habsburg Monarchia összes hadikiadásaiból arányaiban jelentősen emelkedett: Schramek László számításai szerint a korábbi 14,33%-ról 25,4%-ra.920 Ez a Magyar Királyság Habsburg Monarchián belüli viszonylagos gazdasági-politikai súlyának további emelkedését is jelzi. A számokból világosan kiderül, hogy 1728—1729-hez képest ugyan lényegesen romlott az ország alkupozíciója, ám nem annyira, hogy az uralkodói törekvések a rendi intézményrendszer alapjait fenyegethették volna.921 Ezek a viták ezért inkább tekinthetőek elvi-alkotmányos jelentőségűeknek, mint pénzügyi fontosságúaknak. Mint Szíjártó István is írja, hogy egyfelől a kormányzat leghatékonyabb eszköze a nemesi felkelés szabályozásával és a nemesi kiváltságok szűkítésével való fenyegetés volt. Másfelől — amint az 1751. évi adóemelési viták is mutatják - a rendek a magasabb adóösszeg megajánlásával minden diétán elháríthatták a kormányzat rendi kiváltságok elleni fellépését.922 Az alkudozás közben tehát mindkét politikai oldalnak bizonyítania kellett kompromiszszumkészségét. Barbara Stollberg-Rilinger az örökös tartományok tartományi gyűléseit „az önkéntesség színházáéinak nevezi, amelyek során mindkét fél közreműködött az önkéntesség látszatának fenntartásához. Az uralkodó így hozzájuthatott kívánt anyagi követeléseihez, a rendek pedig megőrizték önképüket, és — tegyük hozzá - előjogaik maradékát.923 A magyar diéta tractatus diaetalisz is hasonló alapelvek szerint zajlott, még ha az erőviszonyok alapvetően mások voltak is itt, mint a Monarchia Lajtán túli részein. A magasabb adóösszeg megszavazása ellenében a rendek az ország adóalapját javító intézkedésekhez ragaszkodtak a legerősebben (terület-visszacsatolások, a regulamentum militare a lakosság számára kedvező módosítása, a kereskedelmi lehetőségek javítása). Noha kezdetben a rendek nem voltak hajlandóak a természetbeni szolgáltatások extra pénzbeni megváltására, de az uralkodó - remélve, 919 Az adóösszegek változására: Szíjártó 2005. 594—595. 920 Schramek 2018.1147. 921 1728-1729-ben III. Károly tett kísérletet arra, hogy az országgyűlésen elfogadtassa a lombard mintára bevezetendő földadókatasztert, amelynek során a nemesi birtokú földeket is összeírták és megadóztatták volna. 922 Szíjártó 2016a. 146. 923 Stollberg-Rilinger 2018. 201.
