Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

Az adókérdés az 1751. évi diétán

ügyét ismertette.654 Az elhangzottakat Okolicsányi annyival egészítette ki, hogy Zaránd vármegye két járása (a halmágyi és a bródi) Erdélyhez került, ezek visszacsatolását is kérelmezni kell. Forray András aradi követ a már elrendelt visszacsatolások társadalmi hatásairól beszélt. Noha a katonai joghatóság itt Keresztelő Szent János napján véget ért, de a megyéjéhez csatolt területen élő oláhok nagy számban szöktek el a hadi igazgatás alatt maradt Bánátba a várható földesúri és állami tehernövekedés elől.655 Beszéde a magasabb adóteher elleni fellépésként is értelmezhető.

Padányi Biró Márton naplójának köszönhetően ismert a főrendek igencsak megosztott véleménye a 23-i ülésről. Az alsótábla félmilliós adóösszeghez való ragaszkodását megismerve az elnöklő nádor feltette a kérdést a felsőtáblának: megelégednek-e ezzel az emeléssel vagy ragaszkodnak a 600000 forintos őszszeghez. Miután a nádor arra buzdította a jelenlévőket, hogy a királynő anyai kegyét igyekezzenek megtartani, az országbíró a főrendek tekintélyének megőrzésére intette a jelenlevőket az alsótábla törekvésével szemben. Batthyány Károly horvát bán és Esterházy Ferenc tárnokmester az alsótáblával való kibékülést szorgalmazta, és tanácsolta az 500000 forint elfogadását. Egyben úgy ítélték, hogy a nádort kérjék fel az uralkodó megenyhítésére és a kisebb összeg elfogadására.656 Mint a következményekből látjuk, törekvésüket csak időlegesen koronázta siker.

Ülésezésüket a rendek június 25-én folytatták az előző napi napirenddel. A személynök a 600000 forintos megajánlás támogatására szólította fel a rendeket, ám azok Szüllő, Csuzy és Okolicsányi vezetésével a két nappal korábban meghatározott összeghez ragaszkodtak, továbbá az új katonai szabályzat módosításaival és a területvisszacsatolásokkal kapcsolatos jelentés lediktálását és feliratként való elküldését szorgalmazták. Ehhez kapcsolódva Najsics Ádám horvát ítélőmester tiltakozott a Szerémség területének (vagyis Pozsega, Szerém és Verőce vármegye területének, az úgynevezett Alsó-Szlavóniának) a Magyar Királysághoz való csatolása ellen: véleménye szerint ez nem lehet Magyarország része, mivel Szlavónia, vagyis a Dráva-Száva köze mindig is Horvátországhoz tartozott. Tulajdonképpen ezzel a horvát és a magyar rendek közé éket verő 1741. évi 50. törvénycikk értelmezése körül zajlott le egy párbeszéd. Ez az intézkedés a három alsó-szlavóniai megyét Magyarországhoz csatolta, ám a bán joghatóságát is megerősítette. Najsicsot megvédte Magdics József horvát követ: ezek

654 A helységek közül hat maradt katonai közigazgatás alatt: ezekből Titel központtal később létrehozták az úgynevezett Sajkás Kerületet. Erre: Győré 2001. 333—335.

655 OK 700.470. Diarium diaetae. 65. p.

656 Hornig 1903. 58.

■44