Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
abból a célból, hogy a kedélyek másnapig kissé megnyugodhassanak, a további tárgyalásokat másnapra akarta halasztani.625 Nagy Pál ítélőmester ezt az elnöki intenciót nem hallva kijelentette, hogy „utóbb is kelletik adnunk", mire Csuzy félbeszakítva: „Kell adni repetálnunk, mert az kénszerítést jelenteni látszatik”. Erre Nagy Pál a kell szó itteni jelentését magyarázta el: „Eö Felsége szükségét, Hazánk végső romlása el távoztatására kell adni”. A napló szerint az ítélőmester szavai sokakat megengeszteltek.626 A tractatus diaetalis szokásjogát többször feszegető ítélőmester nemcsak a felszólaló Csuzyból, hanem az ülés politikailag tapasztaltabb résztvevőiből is indulatot váltott ki. Fellépésük azt a felfogást erősíti, hogy a hadiadó kivetése és megszavazása ugyan a rendek alkotmányos kötelezettsége, de ennek mértéke tőlük függ. A tractatus diaetalisban tehát a rendek alku nélkül nem kényszeríthetőek az adózás elfogadására.627 Csuzy ezután sokkal mérsékeltebben válaszolt: a fizetésképtelenséget kellene a felsőtábla felé kimutatni, és ezt felterjeszteni Mária Teréziának. Nagy János somogyi követ az adók behajtatlanságáról akart cautiót, vagyis biztosítékot betétetni az esetleges feliratba. Csuzyhoz csatlakozott Okolicsányi és Bohus János is.628 A vármegyei követek egyöntetű elutasító álláspontját az adóemeléssel szemben ismét a kormányzat egyik „trójai falova”, a klérus törte meg, akik közül Gusztinyijános kanonok tette meg a 600 000 forint értékű felajánlást. Mindehhez hozzáfűzte, hogy ennél többet is ki tudna fizetni az ország. Csatlakozott az adóemelést elfogadók táborához Schwarzenberg József herceg távollévő indigena követe, Sidó Mihály, aki a kincstár rossz állapotára hivatkozva kérte illendőbb (vagyis magasabb) contributiós összeg megszavazását.629 Őt támogatta a már sokszor említett Jeszenák János, aki szerint „emlékezve Őfelsége nagyobb kegyelmére és kegyességére” is a rendeknek a nagyobb adóösszeg felajánlása felé kell hajlamúk.630 Egy másik napló pontosítja, hogy 600000 forintra célzott. A vármegyei követek közül a később báróságot nyert hevesi követ, Sághy Mihály félmillónyi adónöveléssel értett volna egyet. Csuzy erre Sidó és Jeszenák felszólalására reflektálva tiltakozott, mondván: a távollévők követei nem ismerhetik jobban az adófizetők állapotát, mint a vármegyei követek, akik földesurak 625 Hornig 1903. 57. 626 MNLOLN 114 13. köt. 1751. június 21-i ülés. A magyar nyelvű naplórészletet idézi más kontextusban: Rozgonyi 1944. 25-26. 627 MNL OL N 114 13. köt. 1751. június 21-i ülés. 628 Hasonló érvet hangoztatott korábban, június 12-én Nagy Pál, amikor kifejezte: inkább önként egyezzenek bele most, mint később kényszerítéssel az adóemelésbe. 629 Hivatali pályájára összefoglalóan a Személyi adattár című részben térek ki. 630 OK 700.470. Diarium diaetae. 55. p. i38
