Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
van szükség az állandó hadsereg fegyverben tartására, amely sok pénzt emészt fel.579 A személynök — véget vetvén a vitának - a kormányzat részéről sürgette a válaszadást Mária Teréziának és a Huber kanonok által felvetett (400000 vagy 500 000 forintnyi) adóösszeg megszavazását indítványozta, nehogy „Őfelségénél nemtetszést váltsunk ki”. Ezután a személynök és Brunszvik ítélőmester arra törekedtek, hogy a követek abbahagyják partikuláris sérelmeik előadását, és helyette igyekeztek ráirányítani a figyelmet a királynő „legfőbb szükségletére”. Céljuk összességében a korábbiaknál nagyobb, de alkalmanként kisebb adóösszeg több lépcsőben való megszavaztatása volt az alsótáblával. A rendek a kereskedelemügyi sérelmek felemlegetésével válaszoltak, de már többen hajlandóak voltak egy-egy kisebb, de határozatlan összegű emelés elfogadására.580 Ez annál inkább volt húsba vágó az udvar számára, mert az 1751 elején a magyar kereskedelemügy rendezése kérdésében a Kancellária és a központi udvari kormányszervek közti tárgyalások félbeszakadtak.581 Csiba János, Moson vármegye követe kijelentette, hogy valamennyi felajánlást kész megszavazni, ha az uralkodó a magas vámokat mérsékeli, a katonaság visszaélései és a Magyar Kamara sókereskedelem terén elkövetett túlkapásai ellen intézkedéseket tesz. Későbbi országgyűlési szereplései tükrében megszólalása inkább tekinthető kormánypártinak, mint ellenzékinek.582 Még az ellenzéki borsodi követ, Szathmáry Király György is homályos (de az előtte szólónál haloványabb) ígéretet tett az emelés lehetőségére a kereskedelmi feltételek javítása fejében. Prónay ezután áthidaló megoldásként azt javasolta, hogy az új adóalap megtalálásához segítséget lehetne kérni az uralkodótól, viszont az adómegajánlás az 1715. évi 8. törvény értelmében az országgyűlésen történjen, és ne hagyják, hogy concursusra halasztódjon az ügy.583 Jeszenák János, a távollévő mágnások követe az új adóalap megtalálásának emlegetését „sok veszélyes következményekkel járó” kezdeményezésnek mondta. Ezzel utalt arra, hogy egy ilyen megfogalmazás a nemesi föld adómentességének elvét is 579 Uo. 580 Tulajdonképpen részben az 1741. évi 18. törvénycikk végrehajtásáról volt szó. 581 Ezekre ld. A kereskedelemügyi sérelmek az 1751. évi országgyűlésen című fejezetet. 582 OK 700.470. Diarium diaetae. 38. p. Az 1764-1765. évi diétán egy pasquillus is udvarhűségéért csúfolta: Téglás 1928.107. 583 Az idézett törvény értelmében ellenséges betörés esetén a concursuson lehetett dönteni az adóösszegről, ahová az ország főméltóságain kívül a vármegyék, városok stb. küldötteit is meghívták, de a gyűlés döntését később az országgyűlésnek is jóvá kellett hagynia. Jogköre elméletileg tehát szűkebb volt a diétánál, így pl. törvényt nem adhatott ki. A megnyilatkozásból kitűnik tehát, hogy a concursust valamely szükséges rossznak, a diétánál gyengébb tárgyalópartnernek tekintették még a kormányzat képviselői is. A concursus intézményéről bővebben: Szíjártó 2006. 218-241. I29
