Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Bevezetés
fejezet foglalkozik. Az átnézett szakirodalom alapján felteszem a kérdést, hogy az udvarnak voltak-e tervei az országgyűlés idején a rendi kiváltságok szűkítésére, esetleg a Habsburg Monarchia nyugati felében lezajlott Haugwitz-reformok mintájára. A vármegyei követküldési gyakorlat áttekintése annak megválaszolására kínál alkalmat, hogy a kormányzat és egyes helyi exponensei hogyan és milyen mértékben igyekeztek nyomást gyakorolni a követválasztásra és az instrukciók kiadására. Az 1751. évi nádorválasztást - új források tükrében — nem egy eleve lefutott játszmaként láttathatom, hanem egyes főúri pártok érdekküzdelmeinek terepeként. A legterjedelmesebb, az adóügyi tárgyalásokat feldolgozó részben három alfejezetre osztottam mondanivalómat: az elsőben az adókérdéssel kapcsolatos viták történéseit követem végig időrendben, a másodikban a vitákról részletesebben tudósító kollektív pasquillusokat ismertetem, különös tekintettel a pártállásváltozásokra. A harmadik alfejezetet az országgyűlési viták nyelve és a szereplők által használt retorika elemzésének szentelem. Ennek során mind a diétái naplókat, mind az országgyűlési gúnyverseket felhasználom. A kereskedelem- és közlekedésügyi sérelmek sorsának végigkövetése lehetőséget ad arra, hogy észleljük a rendek törekvését a kereskedelemügy - amúgy uralkodói felségjognak tekintett - szabályozására, és végigjárjuk annak az útnak az egyik szakaszát, amely az 1754-1755. évi vámrendelkezések kiadásához vezetett.10 A következő két fejezet a történeti cselekvők vélt érdekeire igyekszik egy-egy vita kapcsán társadalomtörténeti aspektusból fényt deríteni. Az újonnan becikkelyezendő városok vitájáról szóló fejezetben utalok azokra a lokális, de a diétán megmutatkozó közösségi és egyéni érdekekre, amelyeket az egyes szereplők a becikkelyezés mellett, illetve az ellen sorakoztattak fel. Hasonló a megközelítésmódja a következő résznek, amely a diéta honfiúsításait veszi górcső alá. Ebben egyfelől a vita során használt érveket elemzem, másfelől - a hagyományos történetírás politikacentrikus megközelítésén túllépve - arra keresem a választ, hogy maguk a honfíúsítandó idegenek mit nyerhettek a magyar indigenátussal, illetve annak diétái becikkelyezésével. A politikatörténettel foglalkozó részekben igyekeztem érvényesíteni azt az újabb keletű felfogást, amely az utóbbi időkben a Habsburg Monarchia kora újkori történetének kutatásában is teret nyert. A korábbi szakirodalommal szemben, amely a rendek központi hatalommal szembeni ellenállásának sorozataként értelmezte a 17—18. századot, az újabb szerzők nyomán egy jóval összetettebb és sokszínűbb kép rajzolódik ki a korszakról. Az ellentétek vizsgálatán túl előtérbe került az osztrák örökös tartományok rendiségének kutatásában a rendek 10 Nagy 2014.99-135. 12
