Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
lehet és minél könnyebben az adóösszeget kifizetni. Ennek módja Jeszenák véleménye szerint a régi-új területek Magyarországhoz csatolása, a katonai szabályzat módosítása és a sérelmek orvoslása lehet. Először azonban tárgyalják meg a királyi leiratot. Ha közvetlenül válaszolnak arra, a királynő szívesebben örvendezteti meg őket a sérelmek orvoslásával, amelyre amúgy is szavát adta. Tehát már a királynői ígéret birtokában ajánlják meg az adóemelést.558 Erre újabb nagy zűrzavar keletkezett az ülésteremben egy másik napló szerint, amelynek során a kormányzatot képviselő felsőbüki Nagy Pál személynöki ítélőmester és Rudnyánszky József királyi táblai ülnök igyekeztek meggyőzni a rendeket azzal az érvvel, hogy „kétszer ad, ki gyorsan ad”.559 Velük szemben Csuzy Gáspár udvarellenes hangokat pengetett, amikor az elhangzott Jeszenákbeszédhez csak annyit fűzött hozzá, hogy „sok ígéretet kapott a felséges udvartól az országgyűlés, de ebből semmi sem valósult meg”. Okolicsányi ehhez hozzátoldotta: „az ország nem verseng a királynővel”, de az adófizetés lehetetlenségéről meg van győződve, ezért könnyítésért esedezik.560 Csuzy előbbi hozzászólása azonban nem aratott egységes tetszést a dunai vármegyék között, mert Festetics Pál levele szerint az itteni követek „unanimiter” felkeltek, és elhatárolódtak udvarellenes kijelentésétől.561 Az adóalap megállapításának fontossága és elsődlegessége mellett tette le a voksát a zólyomi Bohus János, a nyitrai Bacskády Ferenc, Adelffy Antal vasi követ.562 563 Hozzájuk csatlakoztak véleményükkel még egy másik napló tanúsága szerint a barsi Bacskády Pál, a trencséni Vietoris György, illetve a borsodi Szathmáry Király György is.562 Közben megérkezett a királyi előterjesztésekre azonnali választ sürgető főrendi küldöttség is. Az ülés végén a kormánypárt képviselői — kifogyva az észérvekből — az uralkodó kegyességére és anyai szeretetére apellálva akarták engedményre szorítani ellenfeleiket. Ekkor a személynök beavatkozva az ülés menetébe arra kérte a rendeket, hogy „az ország védelme” érdekében járuljanak hozzá, akár „erejükön felül” is az új adóteherhez. Jeszenák Pál, a távollévők egyik követe az uralkodó szükséghelyzetét hozta fel, amelyben nekik, „alattvalóknak alázatot és engedelmességet 558 MNL OL N 114 13. köt. 1751. június 11-i ülés. 559 Uo. 560 Valószínűleg ezzel a véleménnyel vitatkozott Rudnyánszky, aki az ország utóbbi időkben bekövetkezett anyagi növekedését hangsúlyozta, mondván nem csak vármegyék kerültek vissza, hanem számos puszta is benépesedett. 561 MNL OL P 243 2. cs. 34-35. föl. Festetics Pál levele Festetics Kristófhoz. Pozsony, 1751. június 13. Ezt a hozzászólást így rögzíti: „Csuzy azt mondá in publico, hogy az Udvar Papiroson mindent megh ígér, de semmit meg nem tart”. 562 OK 700.470. Diarium diaetae. 32-33. p. 563 PK Ktt. 118. D 32. Anni 1751 Diaetale Diarium et Acta Diaetae. 19. p.
