Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
megajánlani.516 A leirat az adóemelés miatt a vármegyékben félelmet keltett. Szabolcs vármegye követei május 11-i levelükben a következőképpen panaszkodtak küldőiknek írt levelükben: „mivel accedál az ország, még ugyan nem tudhattjuk, de erőnk felett mostis meg lévén az Nemes Vármegyénk terhelve, méltóztassék minden úttja, s módgyairánt kegyes Instrukcióját adni, hogy Pusztulni kezdett Vármegyénk utolsó pusztulásra ne jusson. Semmi módot mi el nem mulatunk annak elhárítására. Mellyben is szüntelen, és szorgalmatossan fáradozunk a Mágnásoknál, és a Circularis Deputatiokban.”517 A királynő hiába kívánta a rendektől, hogy az adó kérdését minden más diétái tárgy előtt vegyék napirendre, a rendek szokás szerint sérelmeik tárgyalásába kezdtek.518 Ez alkalmat nyújtott számukra az újabb és újabb ígéretek kiharcolására, és az adó megszavazásának feltételekhez kötésére. Május 14-én Csuzy Gáspár veszprémi és (a később kormánypárti felszólalásai miatt hírhedtté vált) Prónay Gábor pesti követ együtt kérték, hogy először az előző diéták végre nem hajtott törvényeit és orvoslást nem nyert sérelmeit szedjék össze és terjesszék fel a királynőnek határozathozatal céljából. Csuzy úgy vélte, hogy az adó ügye elválaszthatatlan a sérelmek tárgyalásától, mivel számos vármegye van, amelyek számára már így is elviselhetetlenek az anyagi terhek, ezért sorsukon könnyíteni kell. A személynöknek az adóemelés minél gyorsabb és kedvezőbb feltételekkel történő megtárgyalására irányuló kompromisszumos indítványát a rendek Adelffy Antal vasi követ indítványára elutasították. E szerint a sérelmek öszszegyűjtésére és a királynőnek adandó válaszra egyaránt kirendeltek volna egy bizottságot. Végül e helyett a sérelmek kerületenkénti összeszedését határozták csak el.519 Ezekben a hetekben a feszültség burkoltan, de észrevehetően nőtt az udvar és a rendek között. Festetics Pál apjához, Kristófhoz címzett május 24-i levelében így írt: „egyébiránt pedig itten úgy vagyunk, mintha mindnyájunknak az orra vére folyna. Míg in privato is félve szóknak, in publico pedig eddig még senki sem az egyik Prónay Gáboron [kívül]. Csuzy is szólott. Szokása szerint gorombául kezdette, de mindjárt az másik sessióban az torkát fájlalta, hogy ő nem 516 A levelet idézi: Horváth 1873. 302. 517 MNL SzSzBML IV.A.l.b. 255. cs. Fasc. 52., Act. No. 93. Pozsony, 1751. május 11. 518 Szíjártó 2005. 56-71. A tractatus diaetalis folyamatában a rendek egyik legnagyobb fegyvere a sérelmek elővételével való fenyegetés volt. Valójában visszaélésnek volt tekinthető az a gyakorlat, hogy a sérelmeket minden diétái tárgy előtt, elsőként kell tárgyalni, és csak ezután lehet a királyi előterjesztések megvitatásához fogni. 519 OK 700.470. Diarium diaetae. 17-18.; MNL OL A 95 20. köt. [oldalszám nélkül] 1751. május 14-i ülés; MNL OL N 114 13. köt. 1751. május 14-i ülés.
