Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A kereskedelemügyi sérelmek az 1751. évi országgyűlésen
a háborús helyzet miatt nem hajtották végre, de ugyanekkor ígéretet tett arra, hogy a Helytartótanács ki fog dolgozni egy tervezetet a magyar kereskedelem fellendítésére, amiről az a diéta végének közeledtével a királynőnek fog majd jelentést tenni.456 A továbbiakban a királynő leirata - Bartenstein június 12-i javaslatából sokszor szó szerint merítve - azokról a rendelkezésekről szól, amelyeket már meghozott a kereskedelem fejlesztése érdekében (a trieszti kereskedelmi társaság fejlesztése, a kiviteli- és transitovámok csökkentése, a magyar agrárkivitel biztosítása diplomáciai úton Bajorország, a délnémet városok és a Velencei Köztársaság felé) 457 Külön megígéri a királynő, hogy a török alattvaló „rácok, görögök és örmények” magyarországi állatbehozatalának ügyében tárgyalni fog a török Portával, ez azonban diplomáciai okokból ekkor nem valósult meg.458 Emiatt a tokaji bort hamisító, főként görög és örmény kereskedők ellen a királynő nem kívánt komolyabban föllépni — hasonlóan félt a török Portával kötött béke felborulásától, ezért a kihágások kivizsgálását és megszüntetésének feladatát visszautalta a vármegyei és városi tisztikarok hatáskörébe. Végül a magyarországi katonaság ruházatának hazai előállítását szorgalmazó rendi követelést a kormányzat visszautasította, azzal érvelve, hogy a birodalomnak közös hadserege van, amelynek közös a ruházata is.459 A kereskedelemügyi sérelmek az országgyűlés végén, augusztus 21-én kerültek elő újra, amikor a „szabad kereskedelem” tárgyában kidolgozott sérelmek tervezetét az alsótábla a főrendekhez küldte át, hogy azt ismételten terjessze fel a királynőnek. Az egyik országgyűlési napló rámutat arra, hogy mely intézkedést tartották a sérelmek közül a legfontosabbnak a rendek. Ezen pontok közül csak egyet említett és emelt ki a szöveg: az előző diéta harmincadvám ügyével kapcsolatos határozata (1741. évi 27. törvény) végrehajtásának sürgetését.460 Egy másik diétái napló említi még Török (feltehetően Sándor Győr vármegyei háború folyamán, amelynek során a magyarok jelentős vagyonokat és gazdagságot halmoztak fel Erre: Bérenger-Kecskeméti 2008. 171. 456 MNL OL N 54 1. cs., Lad. T. Fase. CCC. No. 7.16-20. föl. Pozsony, 1751. július 24. 457 A megtörtént intézkedésekről sajnos csak szórványos adatokat ismerek: 1751-ben a stájerországi és karintiai határnál lévő vámokat tényleg csökkentette az uralkodó: Eckhart 1922. 215. 458 Valójában a bécsi Habsburg-udvar félt attól, hogy az 1739. évi belgrádi békét a török Porta az alattvalói ellen kezdeményezett eljárás miatt felbontja, és szövetségben az ellenséges Poroszországgal harapófogóba szorítja majd a Habsburg Monarchiát. Az Oszmán Birodalom területéről érkező kereskedőkkel szemben a hatóságok ezért csak félmegoldásokat foganatosítottak. Az ellenük sorolt panaszok nem szűntek meg az 1751. évi diétával. Ismert pl. a magyarországi kereskedők panaszirata a Kereskedelmi Igazgatósághoz 1751-1752 tájáról. Erre: Eckhart 1918. 362-363., 364-365. 459 MNL OL N 54 1. cs., Lad. T. Fasc. CCC. No. 7. 16-20. föl. Pozsony, 1751. július 24. 460 OK 700.400. Diarium diaetae, anni 1751. 133. p.
