Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.2. A nemzeti öltözet, nemzeti divat
Összehasonlításában a pozitív, értékekkel telített, komoly magyar jellem kerül szembe az értéktelennek beállított franciával: „A valódi magyar lelkületének erkölcsi alapját a francia divat és bonton bohóságaival, álorcájával ellenkező komoly méltóság, és őszinte egyszerűség teszi”; a magyar nők legeredetibb jellemvonása „a szemérem, vallásosság, s nem a zajos nagy világ hiú élvcsábjainak, de a csendes, boldog háziasságnak szereteted,96 - írta lapja legelső, így programadónak is tekinthető cikkében, de máshol is a magyar jellem komolyságát emelte ki, amihez az egyszerűség illik, nem pedig a fény és a pompa.96 97 Számára a nemzeti öltözék ismertető jele, de egyben része is a nemzetiségnek. Vahot támadott és gúnyolt mindent, ami a divat terén nyugat felől érkezett. Csak abban az esetben bizonyult megengedőbbnek, ha a párizsi divat szerinti ruhadarab - legalábbis szerinte — hasonlított a magyar nemzeti öltözethez. A párizsi divatot nem egyszerűen csúnyának, célszerűtlennek vagy idegennek találta, hanem betegséghez hasonlította: „mézes méreg”-nek, „cifra ragályinak, „ragadós nyavalyádnak nevezte, amely családi viszályhoz, anyagi bukáshoz, erkölcsi süllyedéshez vezet. Követője „önmagából maskarát, torzalakot csinál, pávaként hiúskodik, kacérkodik, s kényelmetlen divatruhái, kivált a test szorongatása, fűzése által, többnyire nyomorékká, beteggé teszi magát és nemzendő gyermekeit...”98 „Nálunk a nemzetiségre legveszélyesebb félmagyarokból, a külföld ezen silány majmaiból igen nagy állatgyűjteményt lehetne előállítani”99 - írta azokról, akik iparvédő ígéretük ellenére idegen ruhában járták a magyar táncot. Ez a néhány kiragadott idézet jól szemlélteti Vahotnak a külföldi, párizsi divattal, illetve annak követőivel kapcsolatos ellenséges attitűdjét, amely később, az 1850-es évek végén indított Napkelet című lapjában még kidolgozottabb formában tért vissza. Ugyanakkor jelzik, hogy mekkora jelentőséget tulajdonított a nemzetiese- dés terén az öltözködésnek, amit az is mutat, hogy a Pesti Divatlap laptársaihoz képest jóval nagyobb teret szentelt a divat és azon belül elsősorban a nemzeti divat kérdéskörének. Vahot Imrét az európai ízléshez való igazodás kérdése is szembeállitotta a kortárs divatlapok szerzőivel - a nemzeti öltözetről szóló írásokat olvasva egymástól eltérő nemzetfelfogások bontakoznak ki előttünk, amelyek közül az övé a legjobban kifejtett. Szerinte „magyar hazánkban nem idegen, nem külföldi, de mindenben magyar divatnak kell divatoznia. [...] külsőleg, belsőleg, azaz egészen 96 [Vahot Imre]: Magyar divat. Pesti Divatlap, 1844. 1. sz. nyárhó 1. hete [ 1 ]—4. p., 3. p. 97 Pesti Divatlap, 1844. november 24. [123.] p. 98 Uo. 99 Vahot Imre: A magyar nőnem hivatása. Pesti Divatlap, 1846. április 2. 261-264. p., 263. p. 45
