Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.5. "Meg ne kövezz édes hazánkfija! Miért az ázsiai ruházatot európai kaptára illeszteni javaslom!"

Kostyál Ádám divatképén jól megfért egymással a zsinóros posztódolmány és a sarkantyú a nemzeti, valamint a Bristol-nadrág és a mellény az általános divat képviseletében.192

Klasszy Vencel szabómester egy divatképe belföldi kelméből varrt, magyar szabású zubbonyhoz fekete zsinóros, bő, kockás nadrágot és cipőt társított.193 Ugyanígy Nekula polgári férfiszabó képén csak a zsinórozás, illetve a hímzés magyar, a cipő, a mellény, a csíkos bő nadrág, a széles karimájú kalap a párizsi divatot követi.194 Egy másik képen a hölgyek divatos, nyugati szabású ruhájuk felett zsinóros díszítésű kabátfélét viselnek.195 Hatosy István férfiszabó pedig kard helyett sétapálcát adott nyugati szabású nadrágba és magyar mentébe, atillába öltöztetett modellje kezébe.196

Az öltözék nemzetivé tételének egyik módja a nemzeti színek - ahogyan a lapok általában nevezték, a három szín197 - alkalmazása volt az 1830-as évektől kezdve. A már idézett Keszthely Emészt szerint a nemzeti színekben pompázó öltözetdarabok csak díszruhának valók, mivel a mostani ízlés kerüli a feltűnőt.198 A reformkori öltözeteken ennek megfelelően inkább csak a díszítés volt piros-fehér-zöld, bár természetesen akadtak kivételek, közülük jól ismert példa

192 Honművész, 1835. szeptember 13. 596. p. 9. kép. A mellényt egyébként a közvélemény idegen ruhadarabnak tartotta, a 18. század második felétől vált az öltözködés részévé Magyarországon, nemcsak az általános divatot követők hordták, hanem a nemzeti öltözékben (a „magyar frakk” „ujjatlan dolmánya”-ként) és a paraszti viseletben is szerepet kapott: a korábbi dolmány-mente összeállítást sokszor a mellény-dolmány váltotta fel. Az 1836-ban, tudatosan a magyar hagyományok őrzésére alakított egri „Eredeti Magyar Honművészeti Szabó Céh” remekelési szabályzatában is szerepelt a „magyar dolmány mellény.” Balassa 1968; Flórián 1998; Flórián 2009. 80-90. p; Hajdú 2009. 70. p. 23. jegyzet. 9. kép.

193 Pesti Divatlap, 1845. március, 16. kép

194 Pesti Divatlap, 1845. május 29. 11. kép

195 Pesti Divatlap, 1845. október 9. 20. kép

196 Pesti Divatlap, 1845. november, 20. kép Ugyanezen a képen a nemzeti színek használata is megfigyelhető: a nőalak fehér ruhát, piros magyar vállat, fehér prémes zöld mentét visel, hajában piros virágdísz látható. A kard a nemesi kiváltságok jelképeként nem is szolgálta volna a nemzeti öltözetnek a nemzet egységét kifejező funkcióját.

197 F. Dózsa Katalinnal ellentétben nem gondolom, hogy a „három szín” megnevezés feltétlenül „rejtjelezés” lenne, hiszen a kifejezés a reformkori lapokban gyakran szerepelt „nemzeti” jelzővel együtt, ráadásul az áprilisi törvényekben is „háromszínű rózsa” szerepel a kokárda megnevezéseként. Valószínűleg egyszerűen a francia trikolór kifejezés tükörfordításáról van szó. F. Dózsa 2007. 25. p.

198 Keszthely Erneszt: Néhány futékony gondolat a magyar nemzeti öltözetről. Társalkodó, 1832. december 15. 395-400. p. 395. p.

72