Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.8. Divat vagy antidivat?

bemutató szerzők (mai kifejezésekkel élve) nem a népi és a „magas” kultúra kölcsönhatásaira és a hasonlóságokra koncentráltak, hanem zárt, önálló rendszerként képzelték el a paraszti kultúrát. Ahogy azt a bevezetőben már említettem, a reformkori nemzeti öltözék alapjául a 16-17. századi főúri öltözék szolgált, amely mentes volt a főként a 18. században rárakódott külföldi hatásoktól. A fejezetben elemzett írások szerzői a nemzeti öltözetet egyrészt a nemzeti önállóság, másrészt az összetartozás, egység jelképeként ábrázolták, a valóságban azonban hatóköre viszonylag szűk lehetett. Bármennyire is leegyszerűsödött a főúri öltözet a reformkor idejére, mégsem lett az egész, modern értelemben vett nemzet tulajdona, hiszen csak azok hordhatták, akik amúgy is megengedhették maguknak a divat követését. A nemzeti egység helyett inkább a nemzeti megújulás, a nemzeti öntudatosodás jelképének lehet tekinteni.

97