Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.7. Iparvédelem és divat -a Védegylet divatot teremt
alapanyaga, sem „megkülönböztető jel” volta miatt nem volt alkalmas nemzetet egyesítő szerep betöltésére.241 A külföldi divat követése ellentétben állt az iparvédelem eszméjével. Az Életképek 1845-ben arról panaszkodott, hogy a csipke divatja, mivel azt hazai iparosok nem állítják elő a kivánatos mennyiségben és minőségben, lehetőséget ad a külföldi cikkek vásárlására, hiszen a védegyleti fogadalom csak azokra a termékekre vonatkozott, amelyeket Magyarországon is be lehetett szerezni.242 Ugyanakkor az eszme azt követelné, hogy a hölgyek és urak a magyar piac kínálata szerint alakítsák ruhatárukat, és ne kapjanak föl olyan divatot, amelynek kellékeit itthon nem lehet megtalálni. Ideális esetben a nemzeti öltözék egyúttal hazai anyagból, hazai mesterek által készített öltözéket is jelentett, így az öltözködés terén a nemzetiesedés támogatása kétszeres haszonnal kecsegtetett: egyrészt terjedtek a nemzetinek elfogadott formák, szabások, színek, a nemzethez tartozás a megjelenésben is kifejeződhetett. Másrészt, aki nemzeti öltözetet viselt, egyúttal a magyarországi ipart is támogatta. A védegyleti mozgalomban ez a két elem szorosan összekapcsolódott: „Viseljünk hát magyar ruhát, magyar kelméből; e részben is emeljük a kedves hon javát, s feleljünk meg nemzetiségünk kívánata- inak emberül.”243 — így írt Vahot 1844-ben, a következő lapszámban pedig arról szólt, hogy a belföldi kelmék divatjával itt az ideje a nemzeti szabású öltözetek divatba hozatalának is.244 Ellenfele, a Honderű, a védegyleti mozgalom kibontakozása idején, annak támogatásaként, a magyar szabású öltözetet propagáló írást tett közzé egy „erdélyi lelkes grófné” tollából.245 A honi ipar felvirágoztatásáért a divatlapok szerint olvasóik, vagyis a hölgyek tehették a legtöbbet.246 A korszak hősnői a külföldi áruk kínálta luxusról lemondó honleányok voltak, akik „a cudar korcsok gúnymosolyai dacára is a kötelességteljesítés büszke önérzetével viselték magukon azon belföldi egyszerű kelmét, mely azelőtt a külföldies fényűzés miatt nemhogy nyilvános helyeken, de még az 241 A melltűk árusításáról a Honderű számolt be mint „legújabb, legcsinosabb megkülönböztető jel”-ről, a szerző tetszését tehát minden bizonnyal megnyerte a kis aranyékszer. Honderű, 1844. november 30. 355. p. 242 Életképek, 1845. január 25. 128-129. p. 128. p. 243 Pesti magyar divat. Pesti Divatlap, 1844. 19. sz. 96. p. 244 Pesti magyar divat. Pesti Divatlap, 1844. 20. sz. 112. p. 245 Linda: Divat. Honderű, 1844. október 12. 245-246. p. 246 Honderű, 1844. november 7. 369. p. 84
