Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.4. A nemzeti öltözet (lehetséges) forrásai
öltözetet viseltek. A 18. században az európai divat terjedése lassú volt, csak az 1770-es, 80-as években gyorsult fel. A háttérbe szoruló magyar viselet II. József rendeletéi hatására éledt újjá, és 1790-ben, a korona hazahozatala alkalmával ismét általánossá vált. A 19. század elején, a napóleoni háború alatt és után szorította ki az európai divat, de a díszruha továbbra is magyar szabású volt.160 A nemzeti öltözet történetében tehát kimutatható a folyamatosság. A divatlapokban megjelenő, nemzeti öltözettel foglalkozó írások mégsem egy létező, még fellelhető hagyomány kiterjesztéseként, hanem egy múltbéli állapothoz való visz- szatérésként ábrázolták felelevenítését. A magyar nemesi öltözet a magyar nemzet önállóságaként, nemzeti jelképként, az összetartozás, a hungarus-tudat kifejezőjeként való felhasználásának tehát volt előzménye, eddig sem volt közömbös nemzeti szempontból. Közismert, hogy a 18. században számos szépirodalmi mü szerzője (gondoljunk például Dayka Gábor A nemzeti öltözet című versére, Gvadányi Peleskei nótáriusára, vagy Dugonics Etelkájára) aggódott a nemzeti öltözet átalakulása, illetve eltűnése miatt, az 1790 körüli nemzeti felbuzdulás idején pedig a magyar nemesség önállóságának, különállóságának kifejezéseként újjáéledt a magyar viselet. így szinte természetes, hogy amikor újra feltámadt az igény a nemzet önállóságának kifejezésére és a nemzeti öltözet felújítására, a forrás a régi, a 18. század során a francia divat hatására bekövetkezett átalakulástól még érintetlen, történeti nemesi viselet lett — bár a valóságban a nemzeti öltözetet megtervező szabómesterek elsősorban éppen a korábban már említett nyugat-európai divatváltozásból kiindulva hosszabbították meg a dolmányt, kialakítva ezzel az atillát. (Érdekes azonban, hogy a reformkori nemzeti divatmozgalom a divatlapok propagáló írásaiban nem használta fel a nemzeti öltözet 18. század végi divattá válásának példáját, amire sokan még emlékezhettek is, ellentétben az 1859 utáni időszakkal, amikor hivatkoztak az 1790-es években jelentkező nemzeti felbuzdulásra.) A nemesi öltözet (modem, polgári értelemben vett) polgárivá válása nyilvánvalóan nem független a hazai polgári átalakulás folyamatától, amely a nemesség egy csoportjának vezetésével, jogkiterjesztés útján ment végbe — ahogyan társadalmi, politikai kiváltságaik az egész nemzet jogaivá váltak, ugyanúgy hagyományaik is megnyíltak a kiterjesztett nemzet tagjai előtt. A nemzeti öltözék alkalmas volt arra, hogy emlékezetbe idézze a nemzet múltbéli dicsőségét, ahogyan ez már az alfejezet mottójaként álló versből is kiderül. Szépségének, drágaságának felidézése egyben bizonyítéka is a régebbi korok szépségének és gazdagságának. Móth Endre említett értekezése szintén 160 F. Dózsa 1996; Flórián 2001. 27-34. p; Tompos 2002,2008; 1116 28-50. p. 61
