Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.4. A nemzeti öltözet (lehetséges) forrásai
Vidéky Károly népviseleteket bemutató metszetei a Regélőben az 1830-as években Nemzeti öltözetek címen jelentek meg, ez a kifejezés azonban a „népviselet” kifejezés létrejöttével (amelyet valószínűleg Fényes Elek írt le először 1846-ban a paraszti viseletnek a nemzeti öltözettől való megkülönböztetésére)148 végleg lefoglalódott a történeti nemesi viselet számára. A népies-pórias ellentétpárból a „népi” regiszterbe tartozó öltözködési elemek (amelyeket az elit saját képére formált) akár be is kerülhettek a városi, úri öltözködésbe (erre inkább az 1859 utáni nemzeti divathullám szolgál sok példával, amikor különböző vidékek mentéinek, főkötőinek, szűreinek a „magasabb ízléshez” igazított változatai jöttek divatba Pesten - ezek azonban jórészt a nemesi öltözködésből „leszivárgott” ruhadarabok voltak. A pórias, azaz nyers, faragatlan azonban tilos, megvetendő: az öltözékben „minden betyárság kerülendő” - írta Keszthely Emészt, aki, mint láttuk, a magyar nemzeti öltözetet az európai öltözködéshez kívánta közelíteni.149 Ugyanez a szembeállítás a Vahot Imre és a nemzeti kör báljának szervezői közötti — később ismertetendő — vitában is előkerült: „ha valaki e mulatságban a csárdást egy üngben, nadrágzsebéből lelógó tarka kendőkkel s néha asztalra is ugrálva találná járni, mint egy valakinek szokása, mi ezt újságban nem trombitálnók, sem a bált egyesek pajkossága miatt egészen betyárosnak nem mondanók”.150 A szervezők, bár nyíltan nem mondják ki, valószínűleg magát Vahotot állítják az olvasó elé a „betyáros” mulató képében, némi támpontot nyújtva annak elképzeléséhez, mit is értett Vahot az igazi magyar szellemű társaséleten. A népviselet kapcsán azt is érdemes sorra venni, miről nem esett szó a reformkori divatlapokban. A témában publikáló szerzők a paraszti viseletét ősinek, eredetinek fogadták el, de sem esztétikai, sem társadalmi-politikai érveket nem hoztak fel egy olyan egységes nemzeti öltözet kialakítása és elterjesztése mellett, amely a népi kultúrából merített, és a nemzet minden egyes tagjának egyformán tulajdonát képezhette volna - a jobbágyi korszak paraszti viseletéi nem váltak a nemzeti kultúra 148 Flórián 2003. 9. p; Flórián 2009. 7. p. 149 Keszthely Erneszt: Néhány futékony gondolat a magyar polgári öltözetről. Társalkodó, 1832. december 15. 395-M00. p. 398. p. Mint már említettem, a szerző valószínűleg azonos Bajza Józseffel - ha ez valóban így van, érdemes idézni Bajza gondolatát a népies költészetről: „ne a költő vetkezze le a maga művészségét, hogy a néphez hasonló legyen, hanem a nép szájában támadt dalt öltöztesse művészi alakba, nemesítse meg művészi gonddal.” Bajza és Toldy levelezését idézi Milbacher 1999. 461. p. 150 Nyíltlevél a Pesti Divatlap szerkesztőjéhez. Honderű, 1845. február 6. 105-107. p. 107. p. 58
