Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.4. A nemzeti öltözet (lehetséges) forrásai
a festőiséget kérték számon a jelmezeken, a korszakban a színház már törekedett a falusiak valósághű ábrázolására.137 A divatlapok szerzői egyetértettek abban, hogy a korban a magyar nemzeti öltözetet a leginkább a „nép” körében lehet fellelni: a városi lakosok a divat hatalma alatt állnak, így a falut értékrendjükben a város elé helyezték. A Honderű azt állította, hogy a (női) nemzeti öltöny „csak a pórnép által tartatik meg, mintha azok [vagyis a többi hölgy] inkább szeretnének divatbábok, mint honleányok lenni.”138 Vahot Imre szerint „istenadta jó köznépünk” viselte és a jelenben is viseli a nemzeti öltözetet,139 máshol pedig úgy vélekedett, hogy „a szegény köznép e tekintetben is megszégyeníté úri rendünket.”140 A népéletet a sajtóban bemutató szerzők alapvetően ősinek, eredetinek fogadták el azt, amit a faluban találtak, és azt sugallták, hogy koruk népviseleteit megismerve az olvasók megtudhatják, miként öltözködtek őseik. Ezzel nem áll ellentétben az, hogy egyes írások a divat és a fényűzés falusi térhódítására, a „magyar öltözéki eredetiség” kiszorulására is felhívták a figyelmet, veszteségként ábrázolva a falusi viselet változását.141 A paraszti öltözködés átalakulása feletti aggodalom éppen azt támasztja alá, hogy a szerzők önállóként, archaikusként, zártként, változatlanul megőrzendőként képzelték el a paraszti kultúrát és ezen belül a paraszti öltözködést is, amely eddig „megmenekült” azoktól a külső hatásoktól, amelyek kizárása a jövőben is kívánatos. Kiindulópontjuk tehát nem a „valóságos” nép volt, hanem „a kulturális elit képére formált, inkább a romantikus vágyak által alakított népképzet”.142 A szépirodalom területén zajló népies-pórias vita, illetve a „pór” terminus leválasztása a „nép” kifejezésről143 az öltözködéssel kapcsolatban is megjelent. Ahogyan a népi kultúrát magához emelni kívánó elit kultúra, akár a költészet, akár a képzőművészet vagy a színház területén, elzárkózott a vulgáris ábrázolá137 Kerényi 1981. 453-454. p; Flórián 2002. 138 Honderű, 1847. március 31.254. p. 139 Vahot Imre: Üdv és hála hölgyeinknek a nemzetiség szent nevében! Pesti Divatlap, 1845. március 6. [297]-298. p. [297.] p. 140 Vahot Imre: Újévi szózat koronás nemzetiségünk ügyében. Pesti Divatlap, 1848. január 1. 1-5. p. 4. p. Ugyanakkor akadt olyan szerző is, aki a falusi középnemességnek tulajdonította a nemzeti jellem, szellem, szokások, viselet és nyelv fenntartását. A magyar nemesség családi élete. Regélő Pesti Divatlap, 1842.1. 21. sz. 161-162. p. 141 Például Vahot Imre: Kecskemét és a kecskeméti puszták. Magyarország és Erdély képekben. I. kötet. 84—126. p. 142 Milbacher 1999. 453. p. 143 Lásd például Milbacher 1999. 56
