Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.2. A nemzeti öltözet, nemzeti divat

nem értett egyet a felhívással, ami Vahot Imre elveinek ismeretében különösnek tűnhet. Az okokat csak találgatni lehet: a legvalószínűbb magyarázat, hogy Vahotnak, bár többször felesleges, költséges fényűzésnek nevezte a divatképeket, a lap fenntartása, illetve saját megélhetése érdekében egyszerűen szüksége volt a lapra a párizsi divatképek miatt előfizetőkre, hiszen a divatlap nemcsak a nemzeti eszmék közvetítője, hanem egyben üzleti, piaci alapokon nyugvó vállalkozás is volt, amely az előfizetőkből és a hirdetőkből élt. Az is feltételezhető, hogy a nemzeti divatképek előállítása sokba került, a szabók közül pedig - Vahot állítása szerint - csak kevesen áldoztak képekre. A divatlapok mellett megjelent pesti, illetve nemzeti divatképek egyébként a legismertebb pesti szabómesterek modelljeit mutatták be és az ő költségükön készültek, a francia, angol, német lapok gyakorlatához hasonlóan mintegy fizetett hirdetésként jelentek meg. A Vas Andor cikkére írt válaszában azonban Vahot természetesen nem a lapfenntartás gondjaira, a nemzeti divatképek kiadásával járó többletköltségekre hivatkozott, hanem azzal érvelt, hogy a nemzeti még nem jött olyan mértékben divatba, hogy ne lenne szükség külföldi divatképekre is; a nemzeti öltözetet nem lehet erőltetni, és nem lehet e téren egy csapásra eredményt elérni.93

Vahot ez utóbbi állítása kétségkívül ellentétben állt lapja szellemiségével: a nemzeti öltözetet a divatlapok közül a Pesti Divatlap, Vahot Imre lapja propagálta a leghevesebben az 1840-es években. Ez azt is jelentette, hogy ő foglalkozott a legtöbbet a témával, és az ő nemzeti öltözettel kapcsolatos gondolkodása rajzolódik ki előttünk a legrészletesebben. A magát „ divatellenes, radicalis divatlap ’’-ként94 meghatározó Pesti Divatlap elsősorban a Honderűvel, illetve annak szerkesztőjével, Petrichevich Horváth Lázárral állt állandó vitában, az általa képviselt nézetek azonban a korábbi és a kortárs divatlapokban megjelenő nézetektől is elütöttek, ha az alapvető szándékban (a nemzeti öltözet terjesztése) nem is, mértékben és módszerben mindenképpen. Vahot az öltözködés kapcsán is a nacionalista gondolkodásmódra jellemző kizárólagosságot képviselte, mindennek örült, ami a „nemzetiség” terjedését mutatta,95 és túlértékelt mindent, ami nemzeti. Vahot - más szerkesztőkhöz hasonlóan - az általa idegennek tartott társasélet megmagyarítását, önálló magyar műveltség kialakítását tűzte ki célul. Számára ez nem egyszerűen a nemzeti nyelv, öltözet vagy tánc terjesztését jelentette: úgy vélte, a társasélet szellemének kell magyarrá válnia, a magyar jellemhez igazodnia, amelynek - az általa elképzelt vonásai - alapvetően eltértek a franciákétól.

93 Pesti Divatlap, 1845. március 13. 338-339. p.

94 Szerkesztői számadás. Pesti Divatlap, 1844. telelő végén [177]—179. p., 177. p.

95 Fővárosi nyílt hírek. Pesti Divatlap, 1844. 8. sz. 241-245. p., 241. p.

44