Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.2. A nemzeti öltözet, nemzeti divat
öltözeteket értékeli, „holott a százados magyar fejkötő ma is szinte oly tiszteletes, s a magyar váll, magyar párta egy deli termet kecseit jobban tünteti elő bármily széllelbélelt, karikás, felfújt vállú, cikornyás öltözetnél”62 - vagyis az összehasonlítás később is gyakran visszaköszönő eredménye: a magyar öltözet szebb, jobban áll, míg a külföldi nevetséges, amit a szerző már a becsmérlő jelzők megválasztásával is hangsúlyozott. A Rajzolatok a Honművészné\ is kevesebb teret szentelt a divatnak. Tudósításai általában a külföldi, párizsi divatról, illetve a pesti bálokban látott - bécsi, párizsi divat szerinti — öltözékekről számoltak be. A lap mellett megjelent divatképek zöme pesti mesterek munkáit mutatta be, azonban leginkább az általános divat szerint készült öltözeteket ábrázolt, és csak néhány esetben, évente egy-egy alkalommal adtak nemzeti divatképet. A nemzeti öltözékhez való viszonyulást a következőkben három szöveg — két rövidebb, a sajtóban megjelent cikk, illetve egy hosszabb lélegzetű, könyv formában megjelent értekezés segítségével vizsgálom. Bár - ellentétben az 1860-as évek nagyon is egy irányba mutató írásaival — nem tekinthetők reprezentatívnak, egy kollektív gondolkodásmód, vagy legalábbis a közvéleményt alakítani igyekvő propaganda leképeződésének, mégis érdemes felidézni őket, mivel olyan kérdések fogalmazódtak meg bennük, amelyek a század folyamán a nemzeti öltözet kapcsán később is gyakran előkerültek. Az első szöveg, egy bizonyos Keszthely Erneszt álnevű szerző írása a „magyar polgári öltözetről”, 1832-ben nem divatlapban, hanem a Társalkodóban, a Jelenkor melléklapjában jelent meg.63 A néhány oldalas írás csak a férfiöltözékkel foglalkozik, és középpontjában olyan kérdés áll, ami a reformkorban és később is alapvető fontosságú (nem csak) a nemzeti öltözet diskurzusában: hogyan lehet az ázsiai eredetűnek tartott magyar öltözetet európaivá tenni, hiszen Magyarország - a szerző szerint — már nem ázsiai, hanem európai ország. (Máshol, például Vahot Imre írásaiban, ez a kérdés inkább úgy merült fel: kell-e egyáltalán alkalmazkodni Európához.) Ázsia a külső fényt, cifraságot, Európa pedig az egyszerűséget, szerénységet, ízlést jelenti a szerző számára az öltözködés kontextusában. „Eu62 Hon-ipar. Honművész, 1836. május 29. 344. p. 63 A Társalkodó szerkesztője Helmeczy Mihály volt. A lap szórakoztató és ismeretterjesztő írásokon, verseken és színikritikákon kívül politikai tartalmú írásokat is közölt, fontos témája volt például a magyar nyelv terjesztése. A szerkesztés tényleges munkáját 1832 elején Bajza József, majd Szenvey József végezte el. A nemzeti öltözetről írott cikk szerzőjét, Keszthely Emesztet a lexikonok nem ismerik, de talán - az írói név hasonlósága miatt - a Széplaki Emészt néven a Társalkodóban is publikáló Bajzával lehet azonosítani. 27
