Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
7. Befejezés
7. Befejezés A magyar ruha felelevenítése, illetve megújítása, a magyarnak tartott öltözeti elemek felhasználása, beemelése az öltözködésbe a politikai vitákhoz kapcsolódva a nemzeti egységet, a magyar nemzet eredetiségét, függetlenségét, életképességét volt hivatott kifejezni. A megjelenés (elképzelt és propagált) egysége az eszmék és célok egységét sugallta. A nemzeti divat a párizsi divat által képviselt kozmopolita identitással szemben a magyar nemzeti identitás kifejezését kínálta. Az öltözködés szintjén mindez azt jelentette: szembe kell fordulni a külföldről származó mintákkal, fel kell hagyni azok másolásával, meg kell tagadni magát a divatot, helyette azt kell felhasználni, ami itthon található, formakincsből és — a védegyleti korszakban — anyagból egyaránt. A divat tagadása azonban új divatot hívott életre, amely nem maradhatott érintetlen a világdivat hatásától sem, és a nemzeti öltözet éppen divatjelenség-volta miatt nem lett az egész, modern értelemben vett nemzet tulajdona - csak azok tudták követni, akik amúgy is megengedhették maguknak a divatok követését. A 19. századi nemzeti öltözetnek a nemesi történeti, rendi öltözet volt a kiindulópontja, amelyhez a század második felében új jelenségként járult a népinek tartott elemek beépítése a nemzeti öltözetbe, vagy legalábbis a népre és a népviseletre való fokozottabb hivatkozás az öltözködés kontextusában. A nemzeti divatmozgalom (párhuzamosan a nemzetfogalom alakulásával, tágulásával) valójában egy szűk kör hagyományának az egész, modem nemzetre való kiterjesztésére irányult. A nemzeti öltözet új jelentést kapott, állandósulásához, szokássá válásához azonban nem volt elég a propaganda. A propagálók azt szerették volna, ha a nemzeti öltözet nem válik divattá, ha a magyarok nem divatból, utánzási vágyból, hanem meggyőződésből, az ősök iránti tiszteletből, a nemzethez való tartozásuk kifejezéseként öltöznek magyarba — szemrehányásaik azonban jelzik, hogy ez a kívánságuk nem teljesült maradéktalanul. A pesti, városi és úri közönség a propaganda, a divat és a társadalmi kényszer hatására vette fel a magyar ruhát (természetesen a politikai események és a nemzeti felbuzdulás szerepét sem szeretném elvitatni), de számukra a magyar nemzeti öltözet, amely eltávolodott attól a közegtől, amely létrehozta, nem volt élő hagyomány. Személyes, ugyanakkor kétértelmű üzenet - egy bizonyos öltözetet azért is fel lehet venni, mert valaki meg akarja mutatni, vagy éppen el akarja fedni identitását. 263
