Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.6. Összegzés

érvényessége korlátozott, és ahogyan a sok egymás mellé helyezett egyéni emlékezetből nem lesz kollektív emlékezet, úgy az egyes egyének öltözködési gyakorlatának összesítése sem elegendő ahhoz, hogy magára a divatra következtessünk belőle. Bizonyos tendenciák azonban az emlékező szövegek elemzésével is kirajzolódnak: látható például, hogy míg a reformkorban a nemzeti öltözet (természetesen csak a városi, úri viseletről van szó) nem volt általánosan elterjedt, az 1859 utáni nemzeti ruhamozgalom esetében minden bizonnyal beszélhetünk divatról; és az is világossá vált, hogy a nemzeti öltözet felhúzására nemcsak az általa kifejezhető eszmében való hit motiválhatta az egyéneket. A 19. századi divatlapokban a divat szinte kötelezően visszatérő állandó jelzője, a „zsarnok” így ebben a kontextusban új értelemmel telítődik, és úgy tűnik, a nemzeti divat propagálói olykor valódi „divatdiktátorok” voltak.

261