Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.3. Nemzeti szunnyadás, nemzeti ébredés

a divatmozgalom kezdetét az októberi diplomával hozta összefüggésbe, szerinte a magyar ruhába öltözés tüntetés volt a császári leirat ellen.793 Vary Gellért em­lékezése szerint is az októberi diploma volt az az esemény, amely után „az egész ország férfijai és asszonyai magyar ruhába bújtak.”794 Podmaniczky viszont ennél korábbra tette az átöltözés időpontját: „1859. augusztus havában öltöttük fel a magyar nemzeti viseletét, - amint gróf Eszterházy István mondá: ugrottunk belé a magyar nadrágba és csizmába.”795 A szerzők a mozgalom kezdeteit több emlékiratban is összeesküvés-szerü, mítoszi mozzanatként jelenítették meg, igyekeztek meghatározni azokat a szemé­lyeket, akik egyszer csak arra az elhatározásra jutottak, hogy kizárólag magyar öltözetben fognak járni. Eltértek azonban az ősforrás megjelölésében. Az emléke­ző szövegek abban megegyeznek, hogy a magyar ruhamozgalom Pestről indult, és a szerzők valamennyien őriztek valamiféle emléket a mozgalom kezdetéről, de a legendák ködébe vesző kezdetek megsokszorozódva állnak előttünk. Ebben az emlékezet működésének törvényszerűségei mellett az írói szándékok különböző­sége is szerepet játszhat: ahány emlékirat, annyi változat - annyi azonban bizo­nyos, hogy a szerzők szívesen helyezték magukat, vagy a számukra valamilyen szempontból fontos személyeket az események középpontjába. Váli Mari (Jókai unokahúga) emlékirata szerint a magyar ruhamozgalmat Jó­kai indította 1859-ben: „...midőn egy napon karneolgombos atillát s panyókára vetett, egyszerű zsinóros posztómentét öltve, sétálni vezette ezüstcsatos prusz- likot, kicsi bársonymentét s aranycsipkés magyar főkötőt viselő délceg, szép feleségét, pár nap múlva mintegy varázsütésre hemzsegtek a pesti utcák festői magyar öltözeteket viselő alakoktól... Mintha mindenki összebeszélt volna, hogy vessünk immár véget a gyászolás sötét idejének! [...] Milyen isteni látvány volt ez az átváltozás! Az új életre ébredő magyar nemzet első megmozdulása!”796 Jó­kai A Nemzeti Színház múltjából cimű könyvében saját kezdeményező szerepére nem, csak a mozgalomban való részvételére utalt, amikor egyes szám első sze­mélyben kiáltott föl: „Jaj de szépek voltunk benne!” - vagyis az „egyszerre csak felvett” „ősi ruházatban”.797 Egy másik emlékező szövegében viszont már saját ügyvéd, politikus. 793 Krasznay 1998. 181. p. Krasznay Péter (Ököritó, 1830 - ?, 1916) birtokos, szolgabíró. 794 Váry 1985. 27. p. Váry Gellért (Csongrád, 1843-Nyitra, 1929) piarista tanár. 795 Podmaniczky 1887. 111. 87. p. 796 Vali 1955. 218. p. A „gyászolás sötét ideje” valószínűleg utalás a már korábban említett „ma­gyar gyász”-ra. 797 Jókai [1914], 57. p. 247

Next

/
Oldalképek
Tartalom