Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
5. Jámbor Endre és a Férfidivat-közlöny szabászati szaklapok az 1860-as években - 5.2. Férfidivat-közlöny
A szabásrajzok, illetve divatképek részben már létező és ismert, elterjedt, részben pedig új, korábban nem emlegetett nemzeti ruhadarabokat mutattak be, amelyek talán éppen a szabásrajzok szerzőjének találmányai voltak. A díszöltözetek mellett hangsúlyosan jelentek meg a hétköznapokra szánt egyszerűbb öltözetek, a látogatóöltönyök, egyenruhák, papi öltözetek, valamint a háziruhák, de Jámbor egy munkatársa a „csónakdászok” számára is tervezett magyar nadrágot, amely „oly formán van szabva, hogy abban a legkényelmesebben lehet csónakázni, s így a bugyogót itt is el lehet kerülnünk, csak akarat kell.”726 Utcai, mindennapi viselet volt például a gyorsan népszerűvé váló buda nevű téli felöltő, amelyet Jámbor készített és tett közzé először 1857-ben, a szabómester állítása szerint 1860 telén „már minden rendű és rangúak mint a legkedveltebb ruhadarabot viselik”,727 és, mint „biztos forrásból” megtudta, a vásárokon ezrével adták el őket.728 A szabásrajzokhoz elsősorban technikai magyarázatok csatlakoztak, amelyekbe csak elvétve csúszott egy-egy, a magyar öltözet szépségét, célszerűségét dicsérő, elterjedésében reménykedő gondolat. A nemzeti öltözet terjedése egyben üzleti sikert is hozott a szabómesterek számára. Jámbor már 1860-ban optimistán nyilatkozott a szabóiparral kapcsolatban: az ipar fellendüléséről, a magyar nemzeti öltözet divatja miatt megnövekedett forgalomról írt, és - állítása szerint - előfizetői száma is folyamatosan emelkedett. „Üzletünknek, úgy a gombkötőknek, kereskedőknek, szűcsöknek egyaránt nemzeti viseletűnk hathatós lendületet adott [...] Szóval az ország el lön borítva magyar öltözetekkel, a buda, magyar nadrág, sarkantyús csizma egyaránt szerepelt.”729 A József-napi vásáron a magyar öltözethez való posztók hamar elfogytak, a nagy kereslet miatt megdrágultak a szövetek.730 Az 1860. évi őszi divatképet azzal ajánlotta olvasóinak, hogy a rajta szereplő öltözetek szépek és célszerűek, és reméli, hogy újabb lendületet adnak az üzletnek.731 Az üzlet további emeléséhez tanácsot adott szaktársainak: „vállalkozónak kell lennünk, nem kell mindjárt 726 Divatkép magyarázata. Férfidivat-közlöny, 1863. tavasz 7-8. p. Bugyogónak a bő német nadrágot nevezték. 727 Divattudósítás .Férfidivat-közlöny, 1860. tél 43. p. 728 Üzlettudósítás. Férfidivat-közlöny, 1861. tavasz 11. p. 729 Üzlet tudósítás. Férfidivat-közlöny, 1860. tavasz 6-7. p. 6. p. 730 Üzlet tudósítás. Férfidivat-közlöny, 1860. nyár 19-20. p. 19. p. 731 Divattudósítás. Férfidivat-közlöny, 1860. ősz 29. p. 230
