Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
5. Jámbor Endre és a Férfidivat-közlöny szabászati szaklapok az 1860-as években - 5.2. Férfidivat-közlöny
öltözködésről kibontakozó képpel, és minden bizonnyal túloztak a nemzeti öltözet korai terjedésével kapcsolatban. Az 1860-as újrainduláskor írott bevezetőből kiderül, hogy a szerkesztő maga is úgy gondolta, 1858-ban „a magyar öltözékek [...] csak néhány ruhaművész jámbor óhajtási (pium desideriumai) valának, most már nem csak népszerű, hanem általános viseletté váltak”.718 Jámbor 1858-ban leírt mondataiból a divatteremtés szándéka érződik ki, emellett pedig a szabómesterek felelősségét és fontos szerepét igyekezett hangsúlyozni a nemzeti öltözet terjesztésében: ők azok, akik kényelmesebbé tették az atillát, így a fiatalok jobban kedvelik, mint a frakkot; új nemzeti ruhadarabokat találnak ki, mint például az árpádot, amelyet éppen a közlöny első számának egyik szabásrajzán mutatott be mint kényelmes és szép öltözetet, amely „megérdemli a figyelmet, s megérdemli, hogy elterjedésbejöjjön”,719 vagy a budát, amelynek elkészítéséről Jámbor az 1858. évi téli számban írt, és amelyről már ugyanebben a számban a Nemzeti Színház közönségének körében általánosan viselt öltözetként számolt be. 1860-tól kezdve lelkes tudósításokban szólt a nemzeti öltözet pesti sikeréről, amit magának, illetve lapjának tulajdonított, mivel „felébresztő nemzetünkben őseink viseletűk iránti ragaszkodást”.720 A lap és Jámbor személyes sikere a későbbi lapszámoknak is visszatérő témája volt, magát és lapját mintegy a nemzeti divat központi intézményeként ábrázolta. Megtudjuk például, hogy sok szabómester látogatta meg pesti üzletében, hogy megnézzék a divatképeken bemutatott öltözetek eredetijét. A közlönyben megjelentetett divatképek alapján számos szaktárs készített ruhát, „minden dicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy hazánk fővárosában Buda-Pesten, úgy a vidékről beérkezett urakon is az általunk kiadott divat-jelmezeket láthatjuk”.721 Vidéki szabók azzal a hírrel érkeztek hozzá, hogy „az ország minden rétegeiben a nemzeti divatképen kiadott jelmezek köztetszést arattak”;722 a debreceni vásáron a közlöny divatképe alapján készített szűröket és Kölcsey-mentéket mind el lehetett adni; „az őszi divatunk által oly rugékony lendületet adánk iparunknak, hogy munkánk szakadatlanul tartott és tart maiglan is”.723 Jámbor divatkereskedőkkel tárgyalt a divatszínekről, és azt is tudta, mi lesz a divat a következő évszakban: „A változatosság okáért ilyen Lehel báli attilát 718 Előfizetési felhívás. Férfidivat-közlöny, 1860. tavasz [2.]—3. p. 719 Jámbor Endre: A szabásrajz magyarázata. Férfidivat-közlöny, 1858. Tavaszi illetmény 3-4. p. 720 Üzlet-tudósítás. Férfidivat-közlöny, 1860. tavasz 6-7. p. 721 Jámbor Endre: A divatképen levő alakok jelmezeiknek leírása. Férfidivat-közlöny, 1860. nyár 12-15. p. 15. p. 722 Jámbor Endre: Divattudósítás. Férfidivat-közlöny, 1860. ősz 29. p. 723 Üzlet-tudósítás. Férfidivat-közlöny, 1860. tél 41-42. p. 228
