Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.12. Összegzés

csak vízre kellene bocsátani, hogy miniature hajórajnak nézze az ember”),666 ráadásul erkölcstelenek is, mint a francia markotányosnőktől eredő zuávka, vagy a mindent megmutató Garibaldi-ing. A fő probléma pedig az, hogy ez az „önelhagyás [...] kosmopolitismust is szül”,667 vagyis a nemzet létét sodorja veszélybe. Kempelen kritikája, érvei tehát teljesen megfeleltek a divatsajtóból megismert gondolkodásmódnak, amely a nemzeti öltözetnek a nemzet egyediségét és egységet kifejező, a dicső múltra emlékeztető funkcióját állította a középpontba, elhanyagolásában, visszaszorulásában pedig a nemzet létét fenyegető veszélyt látott.

4.12 Összegzés

A divatlapok évfolyamait átnézve, a változások feletti panaszokat olvasva az az érzésünk támad, mintha a propagálók kezéből kicsúszott volna a nemzeti öltözet, amely divattá válva egyre inkább eltávolodott az általuk elképzelt ideáltól, a nemzetet egyesítő, egyszerű, mindenki számára elérhető, ősi, egyben mégis korszerű magyar ruhától. Ahogyan az egyik divatlap megfogalmazta: a változtatás még mindig sokkal elfogadhatóbb volt számukra, mint a hagyomány feláldozása, vagyis a nemzeti öltözet teljes elhagyása,668 azonban a divatjelenségek sorsát a nemzeti öltözet a párizsi divatnak tett engedmények ellenére sem tudta elkerülni: „Hiába volt [...] minden küzdelem. 1869-ben már alig ment valaki Budapesten atillában táncmulatságra, s a hetvenes évek elején teljesen vidékre szorult már őseink daliás viselete” - emlékezett vissza a század végén egy újságíró a négy évtizeddel korábban történtekre.669 És bár a divatlapok igyekeztek meggyőzni az olvasókat, hogy a nemzeti divat nem politikai demonstrációból fakadt, ezt cáfolni látszik az, hogy az „elfrakkosodás”670 éppen a dualizmus kezdetén teljesedett ki, amikor a hazafiak már nem csak a társaséletben (például a nemzeti divatmozgalomhoz való csatlakozással) találhattak módot politikai nézeteik kifejtésére. Persze az is elképzelhető, hogy azoknak a rossz nyelveknek volt igazuk, amelyek szerint a pocakosodó Keglevich Béla „vágyakozott a plundra meg a kaputrokk

666 Kempelen 1863. 65. p.

667 Kempelen 1863. 66. p.

668 Gombostű, 1862. július 16. 1795. p.

669 Le a frakkal. Országos Hírlap, 1897. december 15. 18. p.

670 Fővárosi Lapok, 1869. január 29. 91. p.

210